Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Nagyszalontai Egyházmegye
cg NAGYSZALONTAI EGYHÁZMEGYE so Rácz Mihály segédlelkész 1914. szeptember 9-én születtem Nagyszalontán, első és egyedüli gyermek vagyok, az utánam születettek ugyanis elhaltak. Apám neve Mihály, az anyámé Czeglédi Eszter. Tanulmányaimat a szülői háznál kezdtem meg. Két évi óvodai képzés után, 6 éves koromban apám részesített elemi oktatásban, úgyhogy hét éves koromban egyenesen a második elemi osztályba léptem. Bár a tanító úr véleménye szerint képzettségem megfelelt a harmadik osztály képesitettségének, de az iskolai törvény nem engedélyezte, hogy két osztályt átugorva egyenesen a harmadik osztályba lépjek. A második elemi osztályt Gyulán végeztem, mert atyám a szerencsétlen világháború után az anyaország területére ment át. 1922 telén kénytelenek voltunk átjönni Romániába, mert bizonyos családi ügyek kényszerítettek. Atyám ismét Nagyszalontán telepedett le, de innen még ez év őszén megélhetési okokból Csíkszeredára költözött át. így tehát a harmadik elemi osztály második felét is már ott végeztem el, a negyedik elemivel együtt, kitűnő eredménnyel. Az elemi iskolát elvégezve 1924 őszén, atyám beíratott a helybeli róm. kát. fiúlíceumba, melynek 7 osztályát el is végeztem általános jó eredménnyel és így 1931-ben érettségizhettem. Természetesen román nyelven, ami meg is látszik az eredményen: ugyanis érettségi bizonyítványom eredménye elégséges. A tavaszon megtartott érettségi vizsgálaton nem állhattam, mivel anyagi helyzetem nem engedte meg, így az őszi ülésszakra maradtam, amelyet 1931. okt. 25-én tartottak. Még ugyanebben az évben a helybeli ref. lelkész úr tanácsára és közreműködésével kértem felvételemet a kolozsvári ref. fakultásra, de visszautasítottak azzal az indoklással, hogy elkéstem. [Apám] 1931 telén elhagyta Csíkszeredát és hazaköltözött Nagyszalontára, itt sajnos anyagi helyzetünk rosszabbodott és csak 1933-ban tudtam kérvényezni ismét felvételemet a kolozsvári ref. theológiai fakultásra, azonban újból visszautasítottak, mivel betelt a létszám. Ekkor kénytelen voltam más pályát választani és így beiratkoztam a nagyváradi jogi akadémiára, /ezidőtájt itt egy jogi akadémia állt fenn/ azonban a jogi pályát egyáltalán nem szerettem s így 2 év után ott hagytam. Eközben leszolgáltam a kötelező katonai szolgálatot a volt román hadseregnél. Mivel minden vágyam az volt, hogy ref. lelkész legyek, végre 1938-ban ismét megkíséreltem kérni felvételemet és hála Istennek, immár harmadszorra végül is sikerült. így 1938 — 1942. június 9-ig elvégeztem a kötelező 4 évfolyamot, megszereztem az abszolutóriumot és az I. lelkészképesítő vizsgálatot. Életem kifejezésre juttatja azt a bibliai igazságot, hogy: „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem minden a könyörülő Istené!” Nagyszalonta, 1942. június hó. * 449
