Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Nagyszalontai Egyházmegye
c* NAGYSZALONTAI EGYHÁZMEGYE &) beszélt apámnak, míg elvittek Kolozsvárra. így kerültem el Kolozsvárra a negyedik gimnáziumba ismétlőnek. Az igazgató nem akart felvenni, mert rossz volt a bizonyítványom. Hétből buktam az oláh gimnáziumban, végül megígértette velem, hogy tanulni fogok és felvett. Nem is csalódtak bennem, már az első félévben jó lett az általánosom. Jó általánossal végeztem el a IV. V. VI. VII. gimn. osztályokat. A VII. osztályt az 1930-31. iskolai évben végeztem el. Az érettségivel sokat kínlódtam, négyszer rugaszkodtam neki. Ezt is annak köszönhetem, hogy 5 elemit jártam, mert ha nem, 8 osztály után érettségiztem volna és nem mentem volna keresztül az érettséginek minden változatosságán; ugyanis mikor legelőször álltam érettségire 1931. júniusban, két héttel az érettségi előtt adták tudtunkra, hogy minden tárgyból románul kell érettségizni, azokból a tárgyakból is, amit magyarul tanultunk. Mikor másodszor álltam érettségire, ismét két, három héttel előtte adták tudtunkra, hogy a filozófia is érettségi tárgy. A vége ismét bukás lett. Harmadszorra tanultam még az érettségire, de negyedszerre semmit, úgyhogy félannyit sem tudtam, mint az első alkalomkor és szinte jó eredménnyel mentem át. Mivel azonban franciából négyest kaptam, az általánosom elégséges lett. /1932. okt. 7./, /egy elégtelennel abban az időben átengedték az embert/ 1931-ben a theológiára be lehetett érettségi nélkül is iratkozni. Kértem is a felvételem, de tekintettel arra, hogy sok volt a jelentkező, a tanító és lelkipásztor gyermekek részesültek előnyben, így engem nem vettek fel. Másodszor is kérvényeztem a felvételem, de az érettségit késő ősszel tettem le - ekkor már érettségi nélkül nem vettek fel senkit s így most sem vettek fel. Közben elvittek katonának 1933. ápr. 1-én, mivel nem voltam beiratkozva sem a theológiára, sem az egyetemre s nem kérhettem a felmentésem. Egy évig szolgáltam az oláh királyt, mint önkéntes gyalogos 1934. ápr. 1-ig. Kiszabadulván a katonaságból, 1934. aug.-ban kértem harmadszor is a theológiára való felvételemet, ekkor vettek fel és írtak be 1934. szept. 28. napján a 2. anyakönyvi szám alatt. Nagy volt az örömöm, mert mindig a theológiára készültem és oda vágytam. Komolyan hozzá is kezdtem a tanuláshoz, szerettem nagyon a theológiai tárgyakat. Az eredmény meg is lett. Jeles bizonyítványt kaptam az első félévben. Az Isten azonban beleszólt komoly munkámba, nem adott kellő egészséget a tanuláshoz és orvosi tanácsra mérsékelnem kellett a szorgalmat. A 8 félévet váltakozó, jó és jeles eredménnyel végeztem el. Alapvizsgáztam 1935. június 17. és 18-ik napon elégséges eredménnyel. Első lelkészképesítőt tettem 1938. okt. 18-án, jó eredménnyel. Utána 1938-39-es iskolai évben elvégeztem az ötöd évet jó eredménnyel. A theológiai tanulmányaim mellett két évig zeneképző tanfolyamra jártam, az ének szakra. /Magánúton képeztettem a hangom/. A segédlelkészi kinevezést formailag, katonai ügyből kifolyólag már ötöd éves koromban, 1939. febr. 1-től megkaptam, Érkörtvélyes egyházközségben, szülőfalumba. Az ötöd év elvégzése után 1939 júniusától Érkörtvélyes 447
