Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Nagyszalontai Egyházmegye

es NAGYSZALONTAI EGYHÁZMEGYE so

1-én Dicsőfy József debreceni lelkész mellé mentem segédlelkésznek. Innen választott meg egyhangúlag 1917. márc. 4-én a borsi gyülekezet, ahol május 6-án foglaltam el állásomat.

Ugyanezen év okt. 22-én házasságot kötöttem özv. Szász Györgyné gyógyszerészné leányával Violával. Házasságunkat Viola, Csilla, Bertalan, Tünde nevű gyermekekkel áldotta meg az Úr.

A világháború, az összeomlás, a román megszállás 20 és fél éve alatt - úgy gondolom - jó gyülekezeti munkát végeztem. Tisztségekre sohasem vágyakoztam, mégis 1928-ban minden tiltakozásom ellenére el kellett fogadnom az egyházmegyei jegyzőséget, miután előzőleg több éven keresztül dékáni tisztséget töltöttem be. 1935. novemberben örömmel adtam Viola leányomat feleségül Nagy Istvánhoz, akit egy évi külföldi tanulmánya után a vadászi gyülekezet egyhangúlag meghívott lelkészéül. 1937. nov. 10-én Dohi Árpáddal történt csere útján nagyszalontai lelkész lettem, ahol a lelkek megbékéltetésének szép, de nehéz munkája várt reám. 1938-ban a nagyszalontai egyházmegye tanácsbíróvá választott, amely tisztség a boldog felszabadulás után a magyarországi egyházmegyéhez történt csatlakozása folytán megszűnt.

1941. dec. 4-én Csilla leányom Pétery Lajos helybeli ügyvéd — hiszem boldog felesége lett. Életem eddigi idején nagyon sok jót kaptam Istentől, akinek hála és dicsőség!

Nagyszalonta, 1942. jún. 24.

*

Nóbik József vallásoktató segédlelkész

Ősrégi, mezőtúri iparoscsaládból származom. Apám József, anyám Nagy Mária. 1911. nov. 22-én születtem Margittán, /Bihar m./ ahol 6 elemi osztályt végeztem; a középiskola alsó négy osztályát magánúton, román nyelven tettem le Nagyváradon 2 év alatt. Ez akkor igen nagy teljesítmény volt. Utána hosszabb pihenőt tartottam. Mivel szüleim, mint egyetlen fiút, ipari pályára szántak, egy ideig otthon a szabó műhelyben voltam kénytelen foglalatoskodni. Itt is szépen haladtam, de mindenáron tanulni vágytam. így kerültem a hozzánk legközelebb eső szilágysomlyai állami gimnáziumba. Itt és ennek intemátusában tökéletesen megtanultam románul, úgyhogy 1931 júliusában az érettségit minden különösebb nehézség nélkül letettem Nagykárolyban.

Mint komoly, vallásos ifjút hitoktató lelkipásztorom a kolozsvári ref. theológiára irányitott. Ennek sikeres elvégzése után, 1935. július 1-én Pankotára, Arad m. kerültem, mint s. lelkész. Egy éven belül a II. lelkészképesítő vizsgát is megszereztem, úgy, hogy ettől kezdve, mint helyettes lelkész önállóan adminisztrálhattam a gyülekezetét. 1936 őszén a

444