Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Nagyszalontai Egyházmegye
ea NAGYSZALONTAI EGYHÁZMEGYE so Fejszés Endre Születtem Hajdúböszörményben 1904. március 24-én. Szüleim: Fejszés Márton tanító, Hencz Irma. Nagyszüleim: Fejszés János és Abai Zsuzsanna. Hencz János és Fux Emilia. Iskoláimat úgy az elemi, mint a középiskolát Hajdúböszörményben végeztem. Egyetemi tanulmányaimat a debreceni M. Kir. Tud. Egyetemen végeztem. Itt 1926. évben absolváltam. Első lelkészképesítő vizsgámat 1927. februárban, másodikat 1929 szeptemberében tettem le, ugyancsak Debrecenben. Segédlelkész voltam: Földesen 1927. II. 3. - 1928. I. 1.; Putnokon 1928. I. 1. - 1928. IV. E; Színben 1928. IV. 01. - 1928. V. 15.; Biharugrán 1928. V. 20.- 1929. X. 1. Rendes lelkész lettem Biharugrán 1929. dec. 1. - 1938. március 31-ig, amikor az újonnan szervezett komádii újtelepi-külterületi lelkipásztori állásra választattam meg. Egyházmegyei tisztségeim: 1935. I. 1. egyházmegyei dékán és számvevő, 1935. VIII. 6. egyházmegyei jegyző. Irodalmi munkásságaim: 1938-ban szerkesztője lettem a Komádi Reformátusok Lapjának és 1941-ben az ebből a lapból kifejlődött Reformátusok Lapjának, a cs. nagyszalontai egyházmegye hivatalos értesítőjének lettem felelős szerkesztője. Ennek a lapnak minden számában írtam különböző cikkeket. Cikkeket írtam azon kívül a Lelkész Egyesület és a Debreceni Protestáns c. lapokban, azonkívül az Attila c. szépirodalmi folyóiratba. Családi állapotom: Házasságot kötöttem 1930. március 17-én Domokos Gyula és néhai Szeghalmi Vilma leányával, Vilmával, aki született Nagyváradon. Ebből a házasságból két fiúgyermekem született: László 1931. március 27-én, Endre 1935. november 2-án. Komádi, 1942. június 25. * Lovas Márton esperesi-segédlelkész 1912. április 16-án Hajdúböszörményben Lovas Márton ref. kerékgyártó és Varga Zsuzsánna ref. vallású szülőktől születtem. Édesapámat a világháború kérte áldozatul: 1915. okt. 22-én az olasz fronton esett el. Édesanyám három apró gyermekkel maradt özvegyen minden komolyabb anyagi támasz nélkül. Már édesapámnak az volt a célja, hogy taníttatni fog mindhármónkat. Tervét szegény özvegy édesanyám váltotta valóra, de hogy 435
