Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Nagykárolyi Egyházmegye
«5 NAGYKÁROLYI EGYHÁZMEGYE so záróvizsgát, majd 1942. okt. 9-én Kolozsváron lelkészi képesítést nyert ,jó” eredménnyel. Mint V. éves theológiai hallgató exmitált segédlelkész volt Árpádon. Az V. év elvégzése, az I. lelkészképesítő és záróvizsga sikeres letétele után Árpádra neveztetett ki, mint hitoktató s. lelkész, s ebben a minőségben működött 1940-ben bekövetkezett, a kisebbségi sorsban élő, de az összmagyarságra nézve ama örökké emlékezetes bécsi döntésig. Miután a döntés értelmében Árpád továbbra is román megszállás alatt maradt, szülővárosában, Nagykárolyban élő özvegy édesanyjánál telepedett le. Mivel az akkori nagykárolyi s. lelkész beteg édesapját helyettesítette s így a nagykárolyi egyházközség s. lelkész nélkül volt 1940. szept. 1-én, mint nagykárolyi helyettes s. lelkész nyer alkalmazást s helyettesi minőségben működött egészen 1941. aug. 31-ig, amikor is, mint nagykárolyi rendes s. lelkész neveztetett ki 1941. szept. hó 1-i joghatállyal. Ebben a minőségben működik ma is Isten dicsőségére és embertársainak javára. Nagykároly, 1942. nov. hó 1. * Nyírmeggyes Tukacs János Született Nyírmeggyesen, 1897. nov. 7-én, mint Tukacs Lajos lelkipásztor és Bajtor Karolina utolsó gyermeke. 8 testvére közül akkor már csak 4 volt életben. Elemi iskoláit Nyírmeggyesen, a középiskola három alsó osztályát Nagykőrösön, a többi ötöt Debrecenben, a theológia négy évét ugyancsak Debrecenben, az egyetem theológiai fakultásán végezete. Ott 1909-ben abszolvált, s ekkor 1919. június 21-én édesapja mellé került segédlelkésznek. 1919. őszén s. lelkészi, 1921 őszén rendes lelkészi oklevelet szerzett Debrecenben. A kápláni gyakorlatát továbbra is édesapja mellett folytatta 1923-1929-ig esperesi s. lelkészi minőségben. Ekkor édesapja úgy esperesi, mint lelkipásztori tisztségéről lemondván, 1929. júl. 21-én a nyírmeggyesi gyülekezet egyhangúlag rendes lelkipásztorrá választotta. Felszentelése 1931- ben történt. 1932-ben megnősült, feleségül vette Bokross Elek rohodi lelkipásztor Etelka nevű leányát. A nagykárolyi egyházmegye lelkésztestületének és belmissziói bizottságának jegyzője s 1938, illetőleg a visszatért rész egyesülése után 1942. után tanácsbíró. A nyírmeggyesi „Hangya” szövetkezet képviselőtestületének tagja. Élő testvérei: László, dombrádi lelkipásztor, Dezső nyírbátori ügyvéd. * 423
