Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Nagybányai Egyházmegye

cg NAGYBÁNYAI EGYHÁZMEGYE so

Joó Kálmán nyugalmazott lelkész

1862. decz. 29-én születtem Szatmár-Németiben. Édes szüleim Joó Ferencz tak.pénztári pénztámok és Oravecz Juliánná voltak.

Az elemi iskola 4. első osztályát Sz.Németiben végezvén a helybeli VI. osztályú ref. gymn.ba iratkoztam be s itt elvégezvén 3. osztályt a 4-re már a Kir. Katholikus gymnáziumba mentem át s tandíjmentességet nyerve a 8. osztályt is elvégeztem, s az érettségit ugyanitt letettem 1880. jún. 30-án.

Ugyanezév szept. 1-én Debrecenben a hittani tanfolyamra iratkoztam be s az 1-ső év elvégzése után a 2-od, 3-ad, 4-ed évi tanfolyamot a sárospataki theológián hallgattam végig s ugyanitt 1884. június hó 28-án megszereztem segédlelkészi oklevelemet.

Közben 1882., 1883. és 1884. években 2 havi szünidőmet mint napidíjas a Szatmári Kir. törvényszék telekkönyvi osztályánál töltöttem. 1884. nov. hó 4. napján néh. Bencsik István nagypaládi lelkész mint nagybányai e. megye esperese kinél előzőleg már beiratkoztam Szoboszlai István szárazbereki lelkész mellé rendelt ki segédlelkészül.

Segédlelkészi szolgálatom alatt 1886. évi május hó 3. napján a második lelkészi vizsgát letettem s miután főnököm eltehetetlenkedett, a rendes lelkészi teendők végzésére esperesem által felhatalmaztattam.

Szoboszlai István főnököm 1888. január havában történt elhalása után beadtam pályázatomat az eklézsia megüresedett lelkészi állására s április 29- én a gyülekezet nagy szótöbbségével szárazbereki lelkésszé választottak.

Követve az élet rendeltetését 1890. szept. 30-án házasságra léptem néhai Dobi Mihály volt érendrédi lelkészárva leánya Matilddal.

Házasságunk gyümölcse 6 gyermek volt, kik közül egy kisleányunk 2 éves korában elhalt s jelenleg is él 5. Ferencz, Ilona, Irén, Matild és Kálmán, kik mindannyian távol a szülői háztól elrendezkedve élnek.

Az 1892. évben szenteltettem lelkésszé Debrecenben a nagytemplomban.

Az 1914-ben kitört világháború lezajlása után az 1919. április havában sajnos községünk is oláh uralom alá került s ott is maradt 1940. szept. 5. napjáig, amikor is a tengelyhatalmak bölcs intézkedése folytán minden vér nélkül vissza került ismét a magyar haza áldott kebelére. Ugyde én ezt már, nem mint rendes lelkész érhettem meg, mert egyes szerveim meggyengülése folytán 51 évi rendes lelkészi szolgálat eltöltése után 1939. május 1-én kénytelen valák nyugdíjba vonulni.

397