Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Nagybányai Egyházmegye
os NAGYBANYAI EGYHÁZMEGYE so volt reá. Részint éveken át helybeli adakozásból, részint országos gyűjtésből, aztán az itteni róm. kathólikusok által használt templom alapból Czelder Márton lelkész elődöm által többszöri Budapestre utazás után kieszközölt 15.000 forint nagyban megnövelte az építési alapot; ehhez járult az időközi kamatozás. így aztán 42.000 forint állott készen. Most már csak az volt akadály, hogy az egyházi főhatóság és a presbitérium a helyre nézve, különböző nézeten voltak. Révész Bálint, Kiss Áron helyi szemle után, a régi fatemplom helyére akarták volna s itt is már előbb Czelder Márton, én is egy néhány jobb gondolkozású egyháztag s végre is egy elfogult, de társai előtt nagy befolyást gyakorolt öregember akarata győzött s a templom lent alacsony helyre került - különben szép, díszes nagy templom. Hiába mondta Révész Bálint püspök úr: „Milyen szép lenne ott énekelni: A Sionnak hegyén Úr Isten” stb. Nevezett Püspök betegsége miatt, templom felszentelésre nem jöhetett el, nagy sajnálatunkra. így aztán nélküle, szép ünnepség közben 1890. október 26-án hét lelkész közreműködésével, nagy közönséggel együtt örvendeztünk s adatott át a díszes templom, magasztos rendeltetésének. Egyházunk népessége ezidőben 860 lélek volt. Iskolakötelesek száma: 130, három tanító vezetése alatt. Azonban a bányaüzem hanyatlása folytán a magán bányászat teljesen megszűnt, így a bányászok megélhetésének lehetetlensége miatt ezen munkások évről-évre kiköltöztek. Különösen a petrozsényi kőszén bányászat jól megélhetést biztosító üzem vonzotta magához az itteni bányászokat. Aztán a természetes szaporulat sem kedvezett. A halálozás minden évben több mint a születés. Azt gondoltuk, hogy Felsőbányának 22 éves román uralom alá jutása után - a magyar uralomba visszatérhetvén — kedvezőbb lesz a helyzet. De a népesség semmit sem változott: 340 lélek mellett az iskolások 30-an vannak. Mint felsőbányái lelkész voltam egyházmegyei közpénztámok 26 éven át; egyh.megyei tanügyi bizottsági tag 30 éven át s mint ilyen az iskolákat látogattam; 35 éven át részt vettem az évi egyházlátogatásokban s mint ilyennek, volt alkalmam egyház-megyénk egyes egyházainak egyházi és iskolai életébe betekinteni. A régebbi magyar uralom idejében voltam városi és vármegyei bizottsági tag. Az „Ország-Világ” képes lapban a fővárosi ügyeket intézők közt csekélységem is meg van örökítve. Egyh.megyei tanácsbíró azért is nem voltam, mert nálunk akkor egy lelkész nem lehetett tanácsbíró és pénztámok s én felhívásra az utóbbit választottam. 1896-ik évben megírtam a felsőbányái ref. egyház történetét főbb vonásaiban: „Múltja és jelene” címmel, amint a kezemben lévő adatokból lehetett. 1898-1899-ig két éven át szerkesztettem a „Felsőbányái hírlap”-ot. Ebben a helyi érdekű lapban ostorozni kellett sok helyi visszaélést; így aztán ez sok tövist termelt számomra, de akkor még mint fiatal ember, nem sokat törődtem ezekkel, csak, hogy a köznek legalább parányit ezzel is használjak. 378
