Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Beregi Egyházmegye

os BEREGI EGYHÁZMEGYE eo

tudja befogadni a még nagyszámmal álló árva, elhagyott gyermekeket, hanem azért is, mert itt Keleten semmiféle intézményünk nincs, holott ilyen létesítése magyar nemzeti és református szempontból éppen itt, e keleti végbástyán döntő jelentőségű. Elhatároztuk, hogy szeretetházat szervezünk mi is, melyhez csatlakoznék később a többi charitativ és szocziális feladatok megoldása és megvalósítása. Nagytiszteletű Urat itteni működése és azóta kifejtett munkálkodásából úgy ismertük meg, mint Istennek választott emberét, aki ezt a szervező munkát nagyszerűen véghez tudja vinni s az intézményt a virágzás magas fokára emelni. Tisztelettel és szeretettel kérem Nagytiszteletű Urat, engedjen hívó szavunknak, fogadja el a munkának Kerületünkben való megszervezését... Nagy gazdagságot nem ígérhetünk... Egyelőre csak annyit írok, hogy a szeretetház czéljaira itt Munkácson megfelelő házat vettünk és Nagytiszteletű Uram lelkészi jellegének megóvásáról is gondoskodás történik.” Erre a levélre nyomban a következőkben válaszoltam: Méltóságos Uram! Nagybecsű meghívását, amellyel a Kárpátaljai ref. egyh. kerületben létesítendő szeretetház megszervezésére és további vezetésére méltóztatott meghívni, örömmel vettem. Nehéz nekem megválni a beretkei árvaháztól, amelyet én szültem, de ha Istennek tetszik innen továbbvinni s öreg korom és az azzal járó gyengeségek daczára újabb munkát bízni rám, ebben csak felemeltetésemet érzem és egész szívvel vállalom a munkát. Különben is régen vágyom vissza kárpátaljai testvéreim közé, ahol hibáimat is megértették és meleg szeretettel fedezték. Az a meggyőződésem, hogy krisztusi szeretetmunkát csak azok közt lehet zavartalanul és életképesen végezni, akikben ez a szeretet megvan. Kárpátalján tudom, hogy megvan. Tudom, hogy nincs semmi más indító oka a munkának, csak Krisztus és az Egyház. Hiszem, hogy Isten, Aki látja szívünk Érte való hevülését, megáldja a munkát. Amikor hálával elfogadom Főtiszteletű Uram nagy értékű és kedves meghívását, kérem, kegyeskedjék velem a továbbiakban rendelkezni.

Következő levelében arról értesített a Püspök úr, hogy a szeretetház czéljára megvett ház jogi része sehogy sem jogilag megnyugtatóan megoldható. Az egyh.kerület nevére nem mehetett, mert jogi személy, így hát egyesületet alakítanak, amelynek 1935. június 17-én lesz az alakuló ülése, ennek az egyletnek vette meg a házat, mint annak elnöke. Az egyesület czíme: Kárpátaljai Reformátusok Segítő Egyesülete /KRSE./... Elnöke a püspök, ügyvezető igazgatója a szeretetház igazgatója... választmánya az egyházmegyék gondnokaiból és espereseiből áll, szerves összefüggésben lesz az egyh. kerülettel. Az egyesület keretében minden czél megvalósitható, amiket a nehezen mozgó kerület nem tehetne meg.

Erre én 1935. június 20-án azt válaszoltam: Mindegy akármilyen formában indul a munka, csak induljon... Ha megalakult az egyesület, szeretném, ha engem és feleségemet is bevennének az egyesületbe, kifelé a mi anyagi felelőségünket ez biztosítaná... 1935. júl. 1-én kelt levelében már arról

81