Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Beregi Egyházmegye
ÖJ BEREGI EGYHÁZMEGYE so Biberauer Richárd diakonissza lelkész meghívását, aki kért, hogy a háborús nehéz idők alatt menjek fel Budapestre a Bethesdába segíteni neki. így lettem mint nyugalmazott lelkész a Bethesda diakonissza kórház és a Filadelfia diakonissza szövetség gazdasági vezető lelkésze. A háborús időket és az azt követő kommunizmust itt éltem át 1917. január 1-től 1920. szeptember 19-ig. Nem volt könnyű akkor a két intézmény anyagi életét úgy vezetni, hogy egy pillanatra sem akadjon meg, de megkönnyítette az a körülmény, hogy az anyagiakkal való küszködés mellett, naponta, rendszeresen adhattam az igét és magam is bőségesen táplálkozhattam lelkileg. Biberauer Richard Bethesda igazgató 1920 szeptemberében így ír erről: „Bácsy Gyula nyug. lelkész a Bethesda diakonissza korház szolgálatában áll és velem vállvetve munkálkodik a korház gazdasági és lelkészi teendőinek végzésében. Munkájában nagy odaadással és szakértelemmel jár el. Gyakorlati tapasztalatokban gazdagon megáldva, mindenkor bámulatosan élénk tevékenységet fejt ki. Az az önfeláldozó hűség, amivel Bácsy Gyula lelkésztársam mindjárt működése elején, a háborús évek nehéz megpróbáltatásai közt mellettem állt, majd az ezután következő nehéz idők súlyos viszontagságain keresztül mind e mai napig teljesített sok-sok értékes szolgálata engem vele szemben mindenkor a legőszintébb és a legnagyobb hálára kötelez.” Bethesdai szolgálata szomorúan emlékezetes. Itt szakadt ránk a kommunizmus, amely alatt Biberauerral együtt a halálraítéltek listáján voltunk. Isten kegyelme a Genfi vereskereszt védelme alá helyezett, de így sem tudhattuk, melyik éjjel jönnek értünk és szállíttatnak el a vörösek örökre. A Bethesda kórházban ért szegény magyar hazánk darabokra szaggatása. Itt lett világossá az, ami a falusi gyülekezetekben rossz példát adó kínos botrányt okozott volna, hogy a feleségemmel kötött házasságot nem lehet tovább fenntartanom és kényszerülve vagyok felbontatni. 1919. április 11-én beadtam a budapesti kir. törvényszékhez a keresetet házasságunk felbontása iránt és azt a törvényszék a feleségem hibájából 1920. április 17-én felbontotta. Ez így leírva jelentéktelen eseménynek látszik, de az én életemnek egyik legmegrendítőbb szakasza volt. Van azután bethesdai életemnek két rendkívül szomorú epizódja. Az egyik a Bethesda fenntartó testületében előállott az a törekvés, amely Takaró Géza akkori pesti kálvintéri lelkész és Varga Gyuláné államtitkár felesége irányítása mellett Biberauer Richárdot meg akarta fosztani a Bethesda és Filadelfia diák. szövetség vezető állásától. Hogy ez meghiúsult szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy abban oroszlán részem volt. Ma is az a meggyőződésem, hogy Biberauer tisztakezű, a magyar református egyház egyik legkomolyabban gondolkozó lelkésze volt. Nála nélkül nem maradhatott volna fent a Bethesda és nem fejlődhetett volna oda a Filadelfia diakonissza munkája, ahol ma páratlanul és utolérhetetlenül áll. A másik tragikus esemény gr. Tisza István halála. A tragédia napján már reggel hírül 70
