Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Beregi Egyházmegye
C3 BEREGI EGYHÁZMEGYE so mellé segéd lelkésznek. Egy év múlva 1894. június hóban tettem a második lelkészképesítő vizsgát. 1896. április hóban az akkori esperes Sütheő Kálmán a csetfalvai ref. egyházba rendelt helyettes lelkészi minőségben. Majd ugyanilyen minőségben Asztélyba /Bereg m./ kerültem 1897. január hóban. Asztélyban létem alatt a csetfalvai gyülekezet rendes lelkipásztorává választott s hivatalomba beiktattak 1897. május 16-án. Kettő nap múlva 1897. május 18-án feleségül vettem volt főnököm Ecsedy Károly nagylónyai ref. lelkész leányát Ecsedy Idát. E házasságból csetfalvai lelkészkedésem ideje alatt 5 /öt/ gyermekem született. U.m. István 1898. március 4-én, aki jelenleg Budapesten rendőrkapitány; Ödön 1899. július 15-én, aki jelenleg Pornóapátiban /Vass m./ gyógyszertár tulajdonos; Ida 1900. december 7-én, aki Szolnok megye Csépa nagyközség főjegyzőjének Orosz Istvánnak felesége; Erzsébet 1902. augusztus 19-én, aki felesége Budapesten a Pesti-Magyar Kereskedelmi Bank cégjegyzőjének Dr. Kovács Ernőnek; és Anna 1905. február 10-én, aki ugyancsak Csépán Dr. Müller Dezső földbirtokosnak felesége. 1906-ban az izsnyétei /Bereg m./ ref. egyház választott lelkipásztorává és itteni állásomba beiktattak 1906. szeptember havában. Itt kettő fiam született: József és Jenő, de ezek elhaltak. Az egyház-megye megtisztelő bizalmából több egyh. megyei tisztséget töltöttem be. Voltam iskola körlátogató előbb a csetfalvai körzetben, - majd az izsnyétei körzetben; voltam egyh. látogatási jegyző; jegyzője voltam az egyh. megyei gyámintézetnek; tagja voltam az országos nyugdíj intézeti bizottságnak; a tanügyi bizottságnak; népiskolai felügyelő, mint ilyen tanügyi előadó voltam az 1918-ban bekövetkezett összeomlásig s az egyházmegye kettészakadásáig; voltam egyh. megyei tanácsbiró- Majd a Molnár Ferenc esperes betegsége alatt — bekövetkezett haláláig — halála után a jelenlegi esperes Bary Gyula megválasztásáig, tehát több mint egy évig voltam helyettes esperes. Hogy mint egyházamnak lelkipásztora és mint egyházmegyei tisztviselő, hogyan munkálkodtam az Úr szőlőjében erről tanúskodik a beregi ref. egyh. megye 1934. május 2 és 3-án tartott közgyűlésének 14 sz. alatt felvett jegyzőkönyve. Mindenik egyházban, ahol mint lelkipásztor működtem bírtam híveimnek osztatlan szeretetét, amit bizonyít az a tény, hogy nyugdíjba vonulásom 4-ik évében Izsnyétén a renovált templomszentelési ünnepségen volt híveimnek határozott kívánságára Bary Gyula esperes beleegyezésével én tartottam a szentelési imát. Harangszentelési, templomszentelési gombfeltételkori egyházi ünnepségek alkalmakor - különböző egyházakban mint alkalmi egyházi szónok szerepeltem 8 ízben. Mindezeken kívül némi irodalmi munkásságot is fejtettem ki. A Szabolcska Mihály szerkesztésében megjelent „Téli Újság”-ban évenként több elbeszélésem jelent meg. Szabolcska szerkesztői tiszteletdíjba is 42
