Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Felsőszabolcsi Egyházmegye
es FELSOSZABOLCS1 EGYHÁZMEGYE so exmittáltatott. Onnan a makói gyülekezet választotta 1914/15. évre külterületi hitoktatónak. 1915 szept. 1. - 1917. dec. 15. ibrányi segédlelkész volt Szikszay András oldala mellett, ahol a hadba vonult tanítókat, mint kisegítő tanító helyettesítette 1915. szept. 1. - 1917 dec. 15-ig. a felsőbb hatóságok legmagasabb elismerése mellett. Mint segéd lelkész Ibrányban megszervezte a felnőttek és gyerekek énekkarát. Megszervezte a leány és ifjúsági egyesületeket s azokat teljesen egyedül vezette. A népes gyülekezet fogságban lévő hozzátartozóinak leveleit német nyelven ő vezette, úgy hogy mindenki mindig pontosan értesült hozzátartozói életkörülményeiről. Ibrányi lelkészi működése alatt a vallásos élet erős lendületet vett. Úgy a gyermekekkel mint az ifjakkal tanulmányi kirándulást vezetett a vármegye különböző közeli vidékeire, amelyek vallásos és hazafias érzületben erősítették az abban részvevőket. Innen hívták meg lelkipásztornak egyhangúlag Laskodra jelenlegi állomás helyére a gyülekezet tagjai 1917. nov. havában nyugalomba vonult Papp Károly laskodi lelkész helyére, ahol állását 1917. dec. 16-án foglalta el. Itt a háború vége felé emberfeletti munka várt rá. A lelkileg és anyagilag teljesen lezüllött egyház romokban hevert. Temploma és iskolája düledező volt. Állott ugyan a lelkészlak, de semmiféle melléképület, még egy fás kamrája sem volt. Az egyház hívei nem csak adakozástól, de még a rendes egyházi adózástól is teljesen el voltak szokva. Egyházi adót nem ismertek. Az egyház 10 hold földje majdnem ingyen volt használatba adva. A gyermekek iskolázatlanok voltak, mivel tanítójuk hadba vonult. Ilyen körülmények között amidőn a háborúban már kifáradt nemzet közt nem volt nehéz a defetista mozgalom, igen erős lelki munkára volt szükség ahhoz, hogy romokon új élet fakadjon. Nehéz volt az embernek, de könnyű volt Istennek, aki kegyelmével a romokból valóban új életet fakasztott. Megkezdődött első sorban a lelki munka. A gyermekeket ingyen tanította lelkész egy évig, amíg a tanító haza tért. Az ingyenes munka megtérült a gyermekek lelkében akik részint a iskolában, de főképen a vasárnapi iskola keretében halottakat szüleik leikébe is átvitték. Az egyházi élet fellendült. Megalakult az ifjúsági egyesület. Fiúk, leányok együttesen, részint vallásos, részint hazafias előadásokkal, összhangzatos énekeikkel gyönyörködtették a sóvárgó lelkeket. Megnyíltak a szívek s utána lassacskán megnyíltak a zsebek is. Az ifjúsági egyesületek előadásaiból s majd gyűjtéséből cserépkályha került a lelkészi lakba, megújult a templom, megújult az iskola, kerítés került az egyházi épületek köré s lassan de biztosan talpra állt a gyülekezet. Az ifjúsági egyesület megalakított „Levente” szakosztályát s mikor a Trianoni béke parancs gúzsba kötötte szegény határokat, a Levente egyesület Laskodon megkezdte nemzet mentő munkáját s összerejéből szerezte be azokat a szükséges eszközöket, amelyek a test és a lélek épségben tartására, sőt fokozására szükséges voltak. Hogy milyen hord ereje volt ennek a munkának, azt bebizonyította a most már országosan működő „Levente egyesület” melynek bölcsőjét Laskodon ringatta 232
