Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Érmelléki Egyházmegye
cg ÉRMELLÉKI EGYHÁZMEGYE so templomlátogató gyülekezetem volt. - Velők voltam örömükben és bánatukban, ismertem gyülekezetem legkisebb csemetéjét is! - 20. évi boldog paposkodásom alatt megtettem mindent a gyülekezeti élet fel lendítésére. — Mint fiatal lelkész építtettem egy 5 szoba, konyha, kamra, iroda, szobákkal bíró parochiat 1908-ban, pár év múlva a kántor-tanítói épületeket renováltuk meg. - Ez után pár évig gyűjtöttük az erőnket, hogy az Úr hajlékának megújítását is végre hajthassuk. - Istené a hála, ezt is szerencsésen elvégezhettük, megnyitott templomunk új cserép tetőt kapott. Az 1918-ik évben reánk szakadt forradalmi időkben mindenféle fenyegetőzés dacára helyben maradtam. Ott volt mellettem hűséges életem párja, kit 1908-ban kötött házasságunk után Karcagról hoztam segítő társul. A forradalom idején hűségesen kitartottunk, így történt aztán, hogy amíg a körülöttünk levő községekből menekülni kellett az intelligens embereknek, addig nálunk „nemzet őrség” alakult, a mely nem csak a községben ügyelt fel a rendre, de a szomszéd rendzavaró községben is rendet teremtett. Majd a következő év nagy Csütörtökén várt reánk még nagyobb és nehezebb megpróbáltatás. Jött a román megszállás, mely az átkos trianoni szerződésben elrabolt és megcsonkított drága hazánk jó része felett 22 évig taposott. A román megszálláskor a szomszéd papok jó része ott hagyta őr álló helyét. Nekünk nyitva volt az út Karcagra, haza szüléinkhez, esetleg beülni az éppen akkor megüresedett parochiába; helyünket nem hagytuk el, a mi végtelenül jó hatással volt az akkor 1600 lelket számláló gyülekezetre. Néhányszor később az iskola miatt kísérgettek a csendőrök, nehány Vasárnap délelőtt 10. órakor jelentkeznem kellett a szilágysomlyói csendőrörsön, de el múltak ezek is újra meg újra meg tapasztaltuk hogy „az Úr énnékem őriző pásztorom”. 1928-ban 20 évvel később meghívásom után, Istenünk akarata új helyet jelölt számomra, jelenlegi helyemen Szentjobbon. - Míg az én utánam következő pap betétet talált, addig én elég sok adóságot vettem át egyházamban. — Az alig 300 lelket számláló gyülekezet, igen sokat szenvedett a román megszállás idején, különösen a megszállás ideje vége felé, amikor a román nehéz tüzérség meg szállotta határ menti községünket. — De meg minden alkalmat megragadtam, hogy nehéz helyzetünkben nagyobb baj ne érje gyülekezetünk tagjait. - Bizony itt is meg kellett ismerkedni nemcsak nekem, de a „tiszteletes asszonynak” is a csendőrök brutalitásával. — Az imádságnál egyéb védelmünk nem volt, de ez megvolt, így baj minket nem ért. Ezen az őrhelyemen őszi időtől tavaszig minden héten szerdán este vallásos összejöveteleket tartottunk - amíg lehetett - bibliaolvasás és magyarázás, felolvasás és szavalatok által igyekeztünk építeni a hívek vallásos hitét. - Itt értem meg forró vágyam beteljesedését, felszabadultunk. 1940. szept. 6-án du. fogadtam a bevonuló felszabadító honvéd sereg parancsnokát. - Nem lankadó lelkesedéssel és hévvel hirdetem most is 216
