Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Érmelléki Egyházmegye
c* ERMELLEKI EGYHÁZMEGYE so vallású volt - az 1898. évben áttért - de nem volt igazolható, így 1927. január 5-én újra át kellett térnie. Erköbölkút, 1942. év június havában * Érmihályfalva Sass Kálmán Születtem Gálospetriben 1904. április 17-én. Mindkét felmenő ágon egész a reformációig református magyar családból. Régi idők óta a családból állandóan volt valaki az egyház szolgálatában, mint lelkész, vagy tanító. Apám a világháborúban elvesztettem, édesanyám 14 éves koromban íratott be betegségem miatt a Máramarosszigeti Református Líceumba 1917. esztendőben. Egy év múlva a közélelmezési nehézségek miatt édesanyám a Nyírbátori Minorita Klastrom iskolájába vitt, ahol mint jeles tanuló a III. osztályt 3 hét alatt szintén jelesen letettem, majd a IV. elvégzése után mivel a románok meghúzták a trianoni határt, visszakerültem, s az V. osztályt mint magántanuló Érmihályfalváról Nagykárolyban végeztem. A VI.—VII. osztályt a nagykárolyi piarista gimnáziumban jártam, a VIII. osztályt az időközben megszűnt piarista gimnázium helyett Vasile Lukaciu állami gimnáziumban végeztem és az érettségimet ott tettem le román nyelven jó eredménnyel. A Theológiára kerültem édesanyám kérésére, s Kolozsváron végeztem el, ahol mindkét lelkészi vizsgát jó eredménnyel tettem le. Tanáraim közül különösen nagy nevelői hatással volt reám dr. Kecskeméti István és dr. Tavaszi Sándor. Az első lelkészi vizsga után a Domahidi családhoz kerültem Domahidára nevelőnek és egyben segédlelkésznek. Egy évi itteni szolgálatom után kikerültem a bázeli egyetemre, ahol két esztendőt töltöttem, s főképpen a bibliai tudományokkal foglalkoztam. A nyári időben Németországban, Svájcban segédlelkészkedtem és mint utazó titkár kerestem kenyerem. Itt a Welti famíliával kerültem kapcsolatba, akik saját gyermeküknek tekintvén, magukhoz vettek, s így velük Svájc, Németország, Francia- és Olaszország nagy részét bejárhattam és megismerhettem. Az ótestamentumi tudományokból professzoraimtól dicsérő oklevelet nyertem. A magyar diákok számára két stipendiumot létesítettünk és Welti famílián keresztül igen sok előkelő svájci család került kapcsolatba az erdélyi és magyarországi református egyházakkal, kiket magyarországi és erdélyi tanulmányútjaikon én kalauzoltam. Sok szegény egyház lelkésze és tanítója áldja az ajándékozásban gazdag svájci családokat. A nagyváradi püspök rendeletére visszakerültem Svájcból és a Püspök káplánja lettem. A váradi 196
