Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Érmelléki Egyházmegye

ca ÉRMELLÉKI EGYHÁZMEGYE so

Nagybányán 1932. jan. 1. - 1932. jún. 4-ig Segédlelkészi szolgálataim:

Nagybányán 1932. jún. 5. - 1937. szept. 3-ig, 1937. okt. 1. - 1938. nov. 30-ig, de mint betegszabadságos.

Helyettes lelkészként Újszentesen 1938. dec. 1. - 1939. márc. 15-ig Rendes lelkészként szolgálok Apátkeresztúron 1939. márc. 19. —

*

Asszonyvására Pálur István

Édesapám Pálur Rafael, aki a felvidéki Imoláról (Zemplén m.) származott, Gencsre került ref. kántortanitónak és ott feleségül vette Joó Zsuzsánnát, ki gencsi nemesi családnak volt a leánya. Édesapám később meghívásra elfogadta a Piskolti (Bihar m.) kántortanítói állást. Elég korán 52 éves korában halt meg, s özvegyen maradt Édesanyám önfeláldozó anyai szeretettel három fiát lelkipásztornak nevelte.

Egyik fia Miklós, az Erdélyi Egyház Kerület kebelébe tartozó Szilágysámsonban lelkipásztor, ki igehirdetői irodalmi munkásságával tűnt ki, s prédikációinak egyrésze könyvben meg is jelent.

Másik fia József, jelenleg Hódmezővásárhelyen hitoktató lelkész, ki adatait saját maga fogja beküldeni.

Unokabátyám néhai Juhász Elek előbb Csengerbagoson, s utóbb Tiszacsegén volt lelkipásztor. Egyik fia Fábiánházai lelkipásztor, aki a pontos és részletes adatokat bizonyára beküldte. Juhász Elek apja szintén tanító volt, Fábiánházán. (Szatmár megye).

Saját magamról szólva 1884. november 17.-én születtem Piskolton. 1907- ben Debrecenben leérettségiztem, s azonnal beiratkoztam a Debreceni Ref. Teológiára. Első lelkészképesítő vizsgát 1911. szeptember 30-án, másodikat pedig 1913. szeptember 27-én tettem le, megfelelő eredménnyel.

1911. november 15-től 1914. április 13-ig Nagykárolyban voltam lelkipásztor, 1914. április 13-tól 1919. január 20-ig Csepe (Ugocsa m.) községben működtem, mint rendes lelkipásztor. Működésem kezdetén a rozoga paróchia helyett újat építettünk. Ugyanezen idő alatt 1914. december végén behívtak tábori lelkésznek. Ezt megelőzőleg kötöttem házasságot Kis Mariska debreceni születésű lakossal. Tábori lelkészségem ideje alatt mint tábori lelkész, járvány kórházban és közel a harcvonalnál teljesítettem szolgálatot. 1917. évben Besztercén nagy katonai ünnepséget készítettem elő, amelyen kérésemre részt vett Dr. Baltazár Dezső püspök Úr is, aki egyik szombat estén a besztercei nagy kultúrteremben a német ajkúakra is óriási hatást gyakorolt, hatalmas beszédet tartott „A magyar föld dicsőségéről.”

180