Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Alsószabolcs-Hajdúvidéki Egyházmegye

cg ALSÓSZABOLCS - HAJDÚVIDÉKI EGYHÁZMEGYE k>

tői 1917. nov. 15-ig az alsóborsodi egyházmegye akkori esperese Bodolay István mellett teljesítettem segédlelkészi szolgálatot. Mivel az akkori diósgyőr városi lelkipásztort katonai szolgálatra hívták be, esperes úr engem küldött ki helyetteséül. Itt működtem 1916. március 26-ig, amikor engem is kineveztek és behívtak cs. és kir. tábori lekésznek. Mint ilyen Kassán (itt mint a katonai felsőreál-iskola vallástanító lelkésze is) és az északi harctér különböző helyein működtem egészen az első világháború végéig.

A háború után elfoglaltam lelkipásztori állásomat az abaújtoma megyei Szőllősardón, ahová még 1916-ban hívtak meg egyhangúlag és 1917. aug. 12- én be is iktattak. Itt szolgáltam 1921. nov. 1-ig. Közben a gömör-tomai egyházmegyében a lelkészi főjegyzői tisztet is betöltöttem. B. e. Juhász Lászlót és Báró Ragályi-Balassa Ferencet a trianoni országcsonkító béke következtében alakult új egyházmegyének az első esperesét és gondnokát én eskettem fel és üdvözöltem. — Feljegyzésre érdemes, hogy a szőlősardói egyház két fíliája közül az egyik: Tornakápolna csaknem egy évig cseh megszállás alatt maradt, de ezen az erdős vidéken hetenként átjártam a demarkációs vonalon és zavartalanul végeztem ott lelkipásztori szolgálatomat. Szőllősardóról 1921. októberében Miskolcra választottak meg az akkor szervezett önálló vallástanítói állásra. Itt önként vállalt munkával megkezdtem a martin-telepi egyházrészen az állami iskolában a rendszeres vasárnapi istentiszteletek tartását. Ez az egyházrész később önálló egyházzá fejlődött. Miskolcról 1925. augusztusában a tiszadobi egyházközség hívott meg lelkipásztorául b. e. apósom Tóth Lajos nyugalomba vonulása után. Azóta mind e mai napig itt működöm.

Mint Kassai cs. és kir. t. tábori lelkész (megválasztott szőllősardói lelkipásztor) 1916. okt. 31-én vettem feleségül Tóth Lajos t. dobi lelkipásztor kisebbik leányát Ilonát. Házasságunkból négy gyermek született, akik közül három él. - A háborúban szerzett érdemekért a vöröskereszt II. oszt. hadiékítményes díszjelvényét és a Károly-csapat keresztet kaptam meg. - Tartalékos tábori főlelkész vagyok.

A „Ludvig Baka” c. harctéri újságban, a T. Lencz G. által szerkesztett „Tábori Beszédek” III. kötetében, a miskolci „Egyházi Ertesjtő”-ben, a „Sárospataki Ref. Lapok”-ban, a „Kálvinista Szemlé”-ben, az „Őrálló”-ban jelent meg néhány alkalmi cikkem illetőleg beszédem. Önállóan jelent meg a miskolci Magyar Jövő kiadásában 1925-ben „Magán ügy-e vallás?” c. kis dolgozatom.

*

9