Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Bihari Egyházmegye
es BIHARI EGYHÁZMEGYE so hozzánk a segédlelkészek, apám presbyter lett, ami az én számomra azt jelentette, hogy a templomban nagy ünnepeken fel kellett állanom a helyemről, sőt hazulról széket kellett vinnem a későn jövő felnőtteknek. IV. elemista koromban a Csécsi Imre fogadástételét szavaltam reformációi emlékünnepélyen. Gimnáziumban az első „vallásos” élményem az volt, hogy szerettem volna ha a konfirmációi előkészítés komolyabb és szentebb. Poros, piszkos tornaterembe mentünk be egyszer és álltunk úrvacsorái előkészületkor. Semmi áhitat nem volt bennünk. A konfirmációi vizsgán a templomban Bagothai Samu bácsi ideges volt és egyháztörténetben így segített ki „a pápák összerugták a patkót”.— Sokáig nem tudtam magamtól úrasztalához menni. Apámék Németiben és én a gimnáziummal Szatmáron mentem templomba. Meglepett mindig, hogy jó tanáraim csak akkor jöttek kevés kivétellel templomba - még vallástanárom is - ha ők vezették az ifjúságot. Énekelni szerettünk. A gimnáziumban először Bunna István, most Vitéz Békéssy István szatmári ref. leányisk. ig. volt reám vonzó hatással. „Én a Bethlen Gábor Egyletnek is tagja voltam, mondta, és látom, hogy mindaz a sok csoda, amit fizikából és kémiából meglátunk az Isten munkáját dicsőiti.” - Azért nagyon komolyan meg kellett tanulni a fizikát. Bunna ismerte apámékat is. El eljött hozzánk. O ajánlott engemet instruktornak is. Később aztán Markos Imre ideges volt r.k. számtan tanár kivételével, akivel személyes kapcsolatba soha nem kerültem - közel éreztem magamhoz a tanárokat. A konfirmált iíjak egyesületében szavaltam, és hallgattam a vitákat. Kb. VI. gimnázista voltam amikor Debreceni István jött szatmári lelkésznek és kb. ugyanebben az időben látogattak a szatmári gimnáziumhoz kis konferenciára a kolozsvári theol. hallgatók. Hajói emlékszem Saja Sándor és Bogdán Lajos vagy még később Kiss Berti / jelenleg szatmári lelkész / akivel gyorsírási levelezésben voltam. Ekkor vállalkoztam vasárnapi iskola vezetésére a kisebb fiúk között. Ekkor kezdtük olvasni a Bibliát. Ekkor gyorsírással végigírtam a prédikációkat szóval egyfelől az Ige és magyarázata kitöltötte életemet, másfelől jártam a Debreceni közös fiú bibliakörébe iparosokkal és kereskedőkkel. A konfirmált ifjak egyesületénél ez az IKE több hatással volt reám a Debreceni személyiségén keresztül. Egyszer bementem Debrecenihez és azt mondtam adjon munkát, szivesen csinálnék neki valamit, ha segíthetnék. Akkor egy olvasnivalót adott. Meg kell jegyeznem, tisztán az igazság kedvéért, hogy Sárközi Lajosnak a szeretetét is éreztem sokat és rólam való gondoskodását akkor, amikor VII. gimnázista koromban meghalt az apám. Ma is szívesen emlékszem vissza volt vasárnapi iskolásaimra és ők is reám. /így Dr. Keresztszeghy Sándor szatmári városi aljegyző, aki ma is használható buzgó egyházias gondolkozású ember. Barátaimra, akik szerették a templomot, közöttük Dr. Homoky András ma szatmári rendőri büntető bíró, a leányokra, akiktől a templomba járást láttuk a korzózás helyett Szendrey Dénesre, ma margittai lp., aki németii őskáplán 144
