Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Beregi Egyházmegye
03 BEREGI EGYHÁZMEGYE £o főgimnázium IV. osztályából nyertem bizonyítványomat. Szüleimnek anyagi tehetsége nem volt és így kénytelen voltam gimnáziumi tanulmányaimat megakasztani. Akkor nyílt meg Munkácson a kereskedelmi akadémia, ahová beírattattam és 1924 júniusában a kér. ak. IV. osztályának kitüntetéssel való elvégzése után, kér. akadémiai érettségit tettem. Mint mérlegképes könyvelő érettségim után Kassán a Fleischer és Schirger őskeresztyén cégnél vállaltam állást, majd mikor nyilvánvaló lett, hogy a losonci theológia 1925. szeptemberében megnyílik, hazamentem és egy ügyvédi irodában helyezkedtem el. 1925. szeptemberében, Losoncon kezdtem meg theológiai tanulmányom, hol stipendiumos helyre felvétettem azzal, hogy időközben a gimnáziumi érettségit is leteszem. Három esztendei hiábavaló kérvényezés után végre az akkori államhatalom engedélyt adott arra, hogy mint extemista a gimnázium I-VIII. osztályának letétele után érettségi vizsgát tegyek. Ez az extemista vizsga és az érettségi a losonci ref. reál gimnáziumban 1927. évben sikeresen megtörtént és 1929-ben a theológia absolválása után, I. lelkészképesítő vizsgát tettem. Mint munkácsi születésű, az akkori kárpátaljai püspöki hivatal, a beregi egyházmegyébe kebelezett be, és a Főtiszteletű Püspök úr rendeletére 1929. június 15-től szolgálattételre Vári egyházközség, akkor már szolgálatképtelen lelkipásztoránál, Kőrössy Sándornál jelentkeztem. Váriban, amely 2400 lelkes gyülekezet volt, 1932. december 31-ig teljesítettem szolgálatot. Itteni szolgálatom a teljes lelkészi funkciók végzése mellett, igehirdetés, stb. az egyházi administráció végzéséhez, még mint hitoktató a 8 tanerős később 9 tanerős áll. el. népiskolában előbb heti 16, majd később 18 vallásórán a vallást is tanítottam, valamint az évenkénti konfirmandusokat is előkészítettem. Az államhatalommal ebben az időben súlyos összeütközésbe kerültem, melynek következménye az volt, hogy csendőri felügyelet alá helyzetek. Az ok az volt, hogy a színtiszta magyar, református faluban cseh elemi iskolát akartak felállítani, melybe a szülőket különböző ígéretek, - ingyen tankönyvek, ebéd koszt, és ruházat ígérete mellett akarták beszervezni. Házról-házra való járással, felvilágosító munkámmal elértem azt, hogy a már beiratkozott gyermekeket is ismét újra a magyar iskolába íratták be, de ellenem a csendőrség megkezdte az eljárás folytatását, jegyzőkönyvezést, kihallgatásokat és e tortúra mind addig tartott, míg 1932. decemberében az ungvári missiós segédlelkészi és hitoktatói állásra meg nem választattam, mely állásomat 1933. január 1-én el is foglaltam. Ugyancsak Váriban történt, hogy egy tudomásomra jutott - és nem igen kolportált - kultuszminiszteri rendelet alapján sikerült - az addig sohasem káplántartó helyet - a csehszlovák állammal állandó káplántartó hellyé minősíttetnem, és az eddig csupán főnöktől dotált káplánoknak, most már rendes és törvényes államsegély — kongnia — biztosította a tisztességes 103
