Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Beregi Egyházmegye

C3 BEREGI EGYHÁZMEGYE *o

egyházkerület akkori legnagyobb népiskolai tankönyvírója Nagy Sándor kezei alatt. Édesapám az 1895. év november elején meghalt és anyám 6 gyermekkel özvegyen maradt. így mint árva gyermek kerültem be az 1896. év szeptemberében a szegények iskolájába: Sárospatakra. Itt végeztem el a gymnáziumot és 1904-ben tettem érettségit. Az akkori nyomorúságos özvegyi nyugdíjból, - mely évi 160 koronából állott, - édes anyám csak úgy tudott kitaníttatni, hogy az 1898. évben felköltözött ő is Sárospatakra, hol diák és kosztos tartással foglalkozott egészen az 1935. év végén bekövetkezett haláláig.

A theológiára az 1904. év őszén iratkoztam be szintén Sárospatakon s itt is tettem le a kápláni vizsgát 1908. szeptemberében, majd a papi vizsgát is az 1910. év szeptemberében.

A kápláni vizsga letétele után 1908. decemberéig Sárospatakon voltam s. lelkész, majd innét Tarcalra kerültem, hol 1910. június 30-ig voltam. Július hó 1-től 1912. június hó 30-ig a tiszáninneni egyházkerület legnagyobb gyülekezetében Cigándon voltam s. lelkész. Innét választott meg az 1912. év május 6-án a tiszavidi egyház rendes lelkészévé, mely állásomat az 1912. év július hó 1-én foglaltam el és azóta megszakítás nélkül itt működök.

A sárospataki theológián abban az időben országos hírű, tudós tanárok tanítottak, - Radácsi György, Rohoska József, Zoványi Jenő, dr. Horváth Cirill, Novák Lajos stb. - akiknek hatása alatt, többi társaimmal együtt, én is nagy ambícióval fogtam a lelkészi munkához. S. lelkészi éveimben két nagy gyülekezetben szolgáltam hosszabb ideig s úgy a tarcali, mint a cigándi principálisaim egyházmegyei, - ez utóbbi pláne egyházkerületi, — tanácsbírók voltak, akik mellett minden tekintetben nagyon sokat tanultam. Hittem, hogy nagy hasznát fogon venni majd tudásomnak a rendes lelkészi állásomban is. Sajnos ebben a hitemben keservesen csalódtam. Az isteni gondviselés ugyanis egy olyan gyülekezetbe helyezett, ahol az emberek közönyösségén, hitetlenségén megtört minden jó igyekezetem. A gyülekezetem hívei nagyon jómódúak voltak idejövetelemkor is. Politikai tekintetben ősidők óta ellenzéki álláspontot foglaltak el s így még a polgári hatóság előtt sem hajoltak meg mindig. Ennek az eljárásnak az én lelkésszé választásom után azonnal meg volt egyházi tekintetben is a súlyos következménye, mert a polgári hatóság, - bizonyára azért, mert nem az ő jelöltjüket választotta meg a gyülekezet, - a választás után azonnal bezáratta a templomot, mint életveszélyes épületet. Én a régi templomban nem is fungálhattam csak egyszer, a beiktatásom napján, amikor a járási főszolgabíró kivételesen a délelőtti istentisztelet idejére

97