Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)

IV. A LÍCEUM DIÁKSÁGA

tak 60,86%-nak sorsára vonatkozóan vannak adataink. Közülük 5 személyt kicsaptak, 9-en még tógátusi éveik alatt meghaltak, 1 személy közvetlenül külföldi akadémiára ment, 49-en (9,16%) polgári foglalkozást választottak, 10 fiatal (1,87%) az iskola elhagyása után azonnal lelkész lett, 37-en (4,21%) tanítók, vidéki iskolák rektorai lettek, 424 személy (79,40%) pedig tudásuk gyarapítása végett más erdélyi vagy magyarországi kollégiumokba vagy főiskolákra ment. Ez utóbbiak közül 26 név viselője esetében két-két kollégium neve is szerepel, azért a városoknál jelzett adatok végösszege 26-tal több mint a fennebb jeleztt 424-es létszám. Ezek ismeretében is Szigetről a legtöbb tógátus, szám szerint 245 Kolozsváron tanult tovább. A számarány magas voltán nem csodálkozunk, ha figyelembe vesszük, hogy a szigeti iskola szinte a XVIII. század végéig a Kolozsvári Református Kollégium partikulájaként (is) szerpelt. Nagyságrendben 68 diákkal a debreceni, s ezt követően 57 tógátussal a nagyenyedi kollégium szerepel. Sárospatakra 49, Marosvásárhelyre 11, Nagybányára 7, Losoncra 4, Szatmárra és Lőcsére 2-2, míg Németibe, Pozsonyra, Késmárkra és Pestre 1-1 volt szigeti diák jut.

A szigeti iskola felső tagozatára 1799 és 1851 között 1038 öregdeák iratkozott be. Közülük azonban csupán 212 személynek a további sorsával kapcsolatban vannak adataink. A korszak diákjainak ez csupán a 20,62%-át jelenti. Az első időszakhoz viszonyítva, a volt szigeti diákok pályájának alakulása szempontjából jelentős eltolódásokat tapasztalunk. Ebben az időszakban 6 diákot kicsaptak, 3 meghalt, 22 személyről (az azonosítottak 10,37%) biztosan tudjuk, hogy lelkészek lettek, 38-an (17,92%) tanítókként, tanárokként Máramaros és a szomszédos megyékben helyezkedtek el. Azok száma, akik tanulmányaik folytatására más hazai iskolákba mentek, nagyon megcsappant: csupán összesen 10 személyről (4,71%) tudunk, akik Kolozsvárra, Pestre (egyenként 3-3), Debrecenbe (2), illetve Sárospatakra vagy Pozsonyba (1-1) mentek. Ezzel szemben a később polgári foglalkozást választott egykori szigeti diákok száma 133-ra (a periódus azonosítottainak 62,73%-a) emelkedett. Ezek többsége Máramaros és Ugocsa megyékben kincstári vagy megyei hatóságoknál, közigazgatási-, gazdasági-, pénzügyi- és jogszolgáltatási tisztségviselők stb. lettek. A jelzett időszakban, sőt még a kiegyezést követő korszakban is ügyvédekké, szolgabírákká, sőt alispánokká vagy országgyűlési képviselőkké „nőtték ki magukat”. Többekkel pedig, főként az 1849- es világosi fegyverletételt követő időszakban, földbirtokosként, falura visszavonulva találkozunk.

A korábbiakban is jeleztük már, hogy a máramarosszigeti református tanoda egykori diákjai közül egyesek a külföldi akadémiákon is megfordultak. Velük kapcsolatban, az 1851 előtti éveket illetően két csoprtról beszélhetünk:

Az elsőbe az iskola azon diákjait sorolhatnánk, akik szigeti tanulóéveik után lettek peregrinusok és külföldi éveik után az Iza-parti iskolával minden kapcsolatuk megszakadt. Az 1703-1831 közötti évekből 13 hasonló esetről tudunk. Közülük ket-98