Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT
zedeiben készült anyakönyvek és iskolai értesítők tanúsága szerint mind a főgimnáziumi osztályok, mind a jogakadémiai évfolyamok kitüntettjei között, a magyar anyanyelvű ifjakon kívül a románok, ruszinok és izraeliták is jelen vannak. Szilágti István igazgató bölcs nevelési elveinek szellemében 1910-ig minden iskolai év kezdetekor, már 1848 előtt véglegesített iskolatörvénynek a fegyelmezéssel kapcsolatos cikkelyeit felolvasták és a fontosabb vezérelveket mindenki számára érthetően elmagyarázták. 1911-ben kidolgozták az iskola új rendtartási és fegyelmezési szabályait. Ezt kinyomtatták és a tanulók beiratkozása alkalmával, 20 filléres áron kiosztották s egyben betartását is kötelezték. Az évnyitókon történő törvényismertetés tovább is szokásban maradt.112 Az iskolai rendszabályok betartása a jó munka előfeltétele volt, ezért az órákon, de az iskolán kívül elkövetett vétségek felfedése is az oktatók állandó feladatát képezte. Az órákon történt rendzavarást az órát tartó szaktanár igyekezett felderíteni és a rendszabályok ellen vétőt első fokon ő vonta felelősségre és büntette meg. A különösebb esetekről minden oktató naplót vezetett és ennek alapján az osztályfőnöknek (osztálytanárnak) volt köteles beszámolni. A hetente megtartott osztályfőnöki órákon ezeket a rendzavarásokat, az osztály bevonásával igyekeztek felderíteni és a hibásokat megbüntetni. A legtöbb osztályfőnöki óra a hiányzások igazolásával telt el, mert az elemzés alatt álló évtizedek alatt a líceumban az órákról történő hiányzások száma nagyon magas volt és ez az állapot a tanulmányi előmenetelt negatívan befolyásolta. A vallási sokszínűség miatt az ünnepek leggyakrabban nem estek egybe és ez növelte a hiányzásokat. Radikális változtatásokat hozni csupán a vallásfelekezetek semmibevételével lehetett volna elérni, de az iskola vezetősége erről hallani sem akart. A Szigetre érkező tanfelügyelők ezt nem akarták megérteni és a helyzetből adódó magas hiányzások miatt az iskola tanári karát a rendetlenség ellen fellépni nem akaróknak bélyegezték. A tanulók által elkövetett kihágásokat osztályfőnökök az igazgató elé terjesztették, aki aztán ezeket legtöbbször a fegyelmi székekhez utalta. Évtizedeken keresztül a főgimnáziumban kétféle fegyelmi szék működött: az I.-VI. osztályosok vétségeit illetően az alsó fegyelmi szék döntött, melynek összetétele egy elnökből, öt tanárból és a jegyzői tisztet betöltő contrascribából állott; a VII. és VIII. osztályosok a felső fegyelmi székhez kerültek, melynek egy elnök, három tanár és jegyzői minőségben az iskola senior ja volt a tagja. A kihágás súlyosságának megfelelően az eljáró tanár vagy az osztályfőnök a vétkeseket leggyakrabban megrovásban részesítette és/vagy különböző feladatok elvégzésére ítélte. Az igazgató már írásbeli megrovással vagy a szülők/gyámok értesítésén keresztül kísérelte meg elejét venni a szabálytalanság megismétlődésének. Az iskolaszék elé került esetekben, a vétkeseket leggyakrabban többórás, esetenként több részletben letöltendő hosszabb elzárásra ítélték. Még súlyosabb, főként az iskolán kívüli 81
