Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
Előszó helyett. Az iskola történetével foglalkozó korábbi kutatásokról
1886-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a főgimnáziumi tanárok fizetésének rendezését csupán állami támogatással lehet megvalósítani. Az állammal megkötendő szerződéstől azonban a református egyetemes konvent szószólói közül sokan az iskola és az egyház önállóságának és autonómiájának csorbulásától féltek. Az iskola valós állapotának bemutatása és a kétkedők elveinek leszerelése érdekében „A Máramarosszigeti h.h.Lvceum történetének rövid vázlata”5 címmel egy újabb, díszkiadású füzetecske jelent meg. Szerzője nincs feltűntetve, de a sorok mögött ismét Szilágyi tollát lehet felismerni. A kötetecske nagy előnye, hogy az iskola fejlődésének főbb korszakait meghatározó tényezőkön túlmenően, az intézetet irányító, főként polgári személyekből álló gondnokok (kurátorok, inspektorok) tevékenységének küzdelmeire is felhívja az érdeklődők figyelmét. Az iskola történetének részletes megírása, mint szándék, tovább is foglalkoztatta Szilágyit. Ennek megvalósítására azonban nem került sor: ..A Máramarosszigeti helv. Lyceum történetének harmadik része”6 című 1887-ben Debrecenben megjelent közleménye is csupán a témát érintő résztanulmányként értékelhető. 1885-ben Szilágyi Is mán negyvenéves szigeti tanárkodási jubileuma, illetve 1899-ben mellszobrának leleplezése alkalmával megjelent díszes kiadású emlékkönyvek több írása is, közvedenül vagy közvetve az intézet múltjának egy-egy szeletéről tudósít, de egy önálló monográfiához képest, ezek csupán adalékoknak tekinthetők. Egyébként a milleneumi ünnepségekre való előkészület során 1894 első hónapjaiban a Tiszántúli Református Egyházkerület felkérésére az idős Szilágyi István és az oktatói pályájának delelőjére érkezett Dobay Sándor kapnak megbízatást. A munka azonban nem készült el. 1909 októberében Bede László főgimnáziumi igazgató sürgeti majd újból a hiányzó iskolatörténet megírását. Az igazgatótanács a feladat elvégzésével a jogakadémia és a főgimnázium igazgatóit, valamint a líceum könyvtárőrét bízta meg. A munka szervezése azonban lassan haladt, de a jogakadémiát érintő rész mégis elkészült. Az első világháború már javában dúlt és a máramarosiak többsége még elevenen emlékezett az 1914 őszvégi orosz offenzíva ideje alatt átélt félelmekre, Gergely György professzor és ideiglenes igazgató a jogakadémia történetéről szóló tanulmánya nyomtatásban is megjelent.7 Erről a rövid, de tényekben gazdag írásról ma már viszonylag kevesen tudnak. 1940 őszén, a második bécsi döntést követően, a gimnáziumi szinten újjáalakult tanintézet 400 éves múltjára emlékezett. Ez alkalommal jelent meg ..A Máramarosszigeti Református Líceum történetének rövid áttekintése. 1540-1940”8 című füzetecske. Ennek lapjairól főként az első világháború lezárását követő megpróbáltatásokról, a román állatni szervek gáncsoskodásairól, majd az intézet bezárásáról lehet pontos és fontos adalékokat megismerni. 8
