Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)

III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT

forint tagdíjat fizettek. 1876-tól kezdve szinte évente zártkörű hangversenyt és táncmulatságot tartottak. 1878 és 1880-ban, tanévvégén színielőadásokat is rendeztek. Az utóbbi előadás engedélyének kiadásakor a tanári kar azt is vállalta, hogy amennyiben az előadás idején a városban vándorszínészek lennének, a kitűzött napra a polgármesternél közbenjárnak, hogy „a színház használatát az ifjúságnak biztosítsák.” Ezekben az években a társulat elnevezése: MAGYAR IRODALMI ÖNKÉPZŐ TÁRSASÁG.92

Az önképzőkör ekkori működésére a Tiszántúli Evangélikus Református Egyházkerület 1876-os rendelete is kihatással volt. A pesti egyetemisták szervezkedése és tüntetése kapcsán a püspökség elrendelte: „...minden, a tanuló ifjúság hivatása körén kívül eső, sőt azzal merőben ellenkező, bármely irányú politikai mozgalmaknak és tüntetéseknek erélyesen elejét venni... eltiltással, fegyelmi rendszabályokkal megakadályozni igyekezzenek, utolsó esetben pedig hatósági karhatalmat is vegyék igénybe.”93 A figyelmeztetés nyomán Szigeten is, mindenek előtt az önképzőkör munkáját ellenőrző és irányító főgimnáziumi tanárok őrködtek. S ez az irányítás mindig halk szavú és tapintatos volt. Erélyesebb közbelépésre csupán a XX. század első évtizedében került sor, amikor a Holnaposok és főként Ady Endre „irodalmi tevékenysége” körüli izzó vitákban - mint a későbbiekben látni fogjuk - az új mellett kardoskodó „forróvérűek” lecsillapításában éltek is az alapszabályban biztosított „moderátori” lehetőséggel.

Az 1880-as évek második felében a körnek ádagosan 40 alapító, 25 évdíjas és egynéhány tiszteletbeli tagja volt. Továbbra is önálló irodalmi kísérleteket, történelmi tárgyú dolgozatokat, írókat és életműveket ismertetnek és értékelnek. Évente 1-2 dísz- és 22-25 munkagyűlést tartanak, s ezeken 35—45 szavalat és 10 pályamű-felolvasást és ezek elbírálása történt.94 ezen akciók száma a XIX. század végére tovább gyarapodott és velük egy időben az Önképzőkör létszáma is 100 tag fölé emelkedett (1896-97-ben 109-et számlált). Időszaki közleményük „HAJNAL” néven most már nyomtatott formában, havonta egyszer jelenik meg. Az 1840-es Olvasóegylettel történő jogfolytonosság hirdetése céljából a közlöny 1891-ben már az 50. évfolyamot hirdeti.93

Az 1901—1902-es tanévtől, új alapszabálya alapján felveszi a „SZILAGYI ISTVÁN IRODALMI ÖNKÉPZŐ KÖR” ebevezést, amelyet aztán az első világháború végéig meg is tartott. Szerkezeti felépítését tekintve a körnek van egy-egy tanári és ifjúsági elnöke, titkára, főjegyzője, aljegyzője, pénztárnoka, könyvtárnoka, alkönyvtárnoka, fő- és segéd lapfelügyelője, valambt egy bírálóbizottság eböke, négy tagja és két póttagja. Az előbbi évtizedekben kialakult programot és munkabeosztást megőrizve, a kör tagjai mind nagyobb szerepet játszanak a város és megye által szervezett március 15-i és október 6-i megemlékezések irodalmi jellegű programjainak lebonyolításában. De az időközönként rendezett színházi előadások, írókról történő

70