Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT
3. Az iskola lefokozása, majd nyilvános jellegének megszerzése 1849 novemberében a tanévet megközelítőleg a korábbi években tapasztalt szerkezettel, de sokkal alacsonyabb diáklétszámmal kezdték újra. Az összesen 8 jogász és 21 bölcsészhallgató mellett 74 gimnazista és elemi osztályú létszám a következő, 1850—51-es tanévben is rendkívül alacsony volt: 5 jogász és 20 bölcsészhallgató mellett csupán 31 gimnazista tanuló iratkozott be. Az 1851—52-es tanévtől a korábbi bölcsészeti osztályok a gimnáziumi kerethez olvadtak. Ezt a változást figyelembe véve az ebben az évben beiratkozott 8 jogászhallgató mellett a statisztika 72 gimnazista diákot jelez. Még egy évig a gimnazisták létszáma megközelítőleg maradt a régi (74), de ezt követően drasztikus zuhanás következett: 1853-54-ben 60 illetve 1854—55-ben pedig már csak 47 a gimnazisták száma. Az alacsony diáklétszám a forradalom leverését követő általános kiábrándultságnak, a szülők pénztelenségének és részben a tápintézet hiányának volt egyenes következménye. A fő ok azonban az osztrák oktatásügyi törvénynek, az „Entwurf der Organisations der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich”-nak magyarországi bevezetésében, az attól való riadalomban keresendő. A szigeti líceum vezetősége első alkalommal 1850. október 20-án foglalkozott a törvénnyel, amikor a pártfogósági gyűlésnek Szilágy István igazgató előterjesztése nyomán a Kassai Kerületi császári-királyi Iskolahatóság (németül Kassauer k.k. Distrctual Schulbehörde) által sürgetett intézkedések megtételéről kellett döntenie. A törvény előírásai szerint a gimnáziumi oktatásnak, két, egyenként négy-négy osztályos al- és főgimnáziumi tagozatból kell állnia; az osztályokban át kell térni a szakoktatásra.: minden rokon tudományt külön tanárnak kell oktatnia; érvényes iskolai bizonyítványt csak nyilvános jelleggel bíró iskolák adhatnak; az előírt szaktárgyak: vallás, classica filológia, anyanyelv, földrajz, történelem, matematika, előkészítő bölcsészeti és természettudományok. Ez utóbbi követelmény tekintetében a líceum biztosítva van. Az osztályszerkezeten azonban változtatni kell: az algimnáziumi tagozat meglévő három osztálya mellé még egy újat kell létesíteni, főgimnáziumi szinten pedig az eddig létező költészeti és szónoklati osztályokhoz hozzá kell kapcsolni a két bölcsészeti osztályt. Az eddig folyamatban lévő egy osztály-egy tanárrendszerről át kell térni a szaktanárok szerinti oktatásra. Ez utóbbi követelmény vonatkozásában a tanári értekezlet úgy vélte, hogy elegendő volna, ha egy-egy osztályban két főoktatónak lennének órái: az egyik a reál-, a másik a humán tárgyakkal foglalkozna és szaktárgyát mindenik a két egymást követő osztályban adná elő. A pártfogóság ezt elvetette és elvben a szaktanári oktatás mellett foglalt állást. A gimnáziális oktatásnak ezt a szigeti ideiglenes tervét a Tiszántúli Református Superintendentia pártfogólag fel is terjesztette Kassára. (Tette ezt annak 47
