Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
A MELLÉKLETEK JEGYZÉKE
latok alapján döntötték el. Az oktatás nyelve a latin: azt, aki nyilvános helyen nem a latint gyakorolja, megbüntetik. A rektorral és az egyházi elüljárókkal szembeni ellenszegülést, a diákok egymás szidalmazását és megbántását a legszigorúbban büntették. 1762-ben a máramarosi egyházvidék, mint az iskola patrónusa, egy újabb szabályzatot fogadott el, melyben főként a legációkra kibocsátott ifjak viselkedéséről, valamint a helyes, tudatos tanulás módszerével kapcsolatban rendelkeztek. 1767-ben ugyancsak az egyházvidék egy egységes újabb iskolatörvényt fogadott el. Az eredetileg tíz törvénycikkre osztott szabályzatban a törvénycikkek megnevezését követően pontokban és alpontokban, részletesen körülírták a törvényt tisztelő diák viselkedését. Ezt követően rögzítették, hogy mit értenek a törvény megsértésén, majd ezután a törvény előírásaival szemben vétők büntetéseit is részletekben meghatározták.1 A törvény második részében az iskola diákközössége (coetus) tisztségviselőinek (senior, contrascribe, assessor stb.) kötelezettségeit, s ezt követően ezen tisztségviselők megválasztásuk utáni esküszövegeit rögzítették. A következő törvénymódosításra 1796-1798-ban került sor. Ennek elfogadása már az iskola történetének második szakaszára esett. Ha az előbbi törvények főként latin nyelvűek, ez utóbbinak már teljes magyar nyelvű változata is ismeretes. Lényegében ez is főként az előbbi törvények előírásait részletezi, de a különböző előírások már a felvilágosodás korának oktatási és nevelési elveinek alapján lettek megfogalmazva. Elmondható, hogy a XIX. század első felében a szigeti református iskola hű maradt a Hari Péter által megszövegezett iskolatörvényekhez és 1820 után már főként a törvénycikkek egymást követő során módosítottak.2 Ismeretes, hogy a magyarországi és erdélyi református egyházak vezetői a vallási élet és ennek szerves összetevőjének tekintett oktatás terén magukat önállóaknak tekintették és ezért a helytartótanács, illetve a gubernium rendelkezéseit magukra nézve nam tartották kötelezőknek. És mégis, főként a Debreceni Református Kollégium közvetítésével 1777 után ők is igazodtak az első és második (1806) Ratio Educationis elveihez. Az iskolatörvények Máramarossziget esetében is sehol sem hivatkoznak ezek előírásaira. Az oktatási programok összeállításában azonban a két Ratio által megfogalmazott követelményekhez igyekeztek igazodni. Az egyházmegye 1762-es rendelkezései In sede Consistoriali praesentibus spectabilibus Dominis Curatoribus, clarissimis item Dominis Pastoribus et Professore, nec non Dominis inclyti Nobilitatis Szigethiensis Adsessoribus Szigethini die 2-a Julii Anno 1762 celebrata conclusa sunt sequentia: 255
