Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
VI. A LÍCEUM GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HELYZETE
állítani.”30 Már egy terv is készen van, melyet július 2-án az iskola első professzora, Hari Péter be is mutatott. A patronátus először egy méreteiben kisebb épület felépítését indítványozza: „...az épület álljon egy Auditóriumból, egy Thecaból, mellette lévő Museummal, öt classisnak és tíz lakható szobáknak való Házakból, úgy hogy egy Házba négy tanuló Deák férhessen; az épület kőlábakon álló fa gerendákból és deszkázatból legyen; az épület közepe alatt egy bolthajtásos pintze rakattasson.” Az új költségvetés és az építési tervrajz elkészítésével Csatáry Istvánt, a megye „geometráját” (földmérőjét) bízták meg, aki a július 28-dikára elkészült tervében a szobák számát néggyel bővíti. (Ezt később még kettővel megtoldják). Másrészt a falakat teljes egészében kőből és téglából tanácsolja felépíteni. 1801 májusában hosszadalmas viták után az épület elhelyezkedésére nézve elhatározták: „.. .Az újonnan építendő oskolai kőépület helyének megállapíttatott, hogy a tejendő épületnek az Oskolai Telek Napkeleti oldalába vettessen meg a fundamentuma, oly formán, hogy a Templom kerítése és az fundamentum között két ölnyi üresség maradjon; az épület vége továbbá Északra és Délre rúgjon, eleje Napnyugatra legyen.”31 Az építéshez szükséges anyagok beszerzése is fölgyorsult: 1801 tavaszától már követ, téglát, meszet, zsindelyt stb. készíttetnek. A szállítás megkönnyítésére még a tél végén 8 ökröt és 2 szekeret vásároltak s az ökrök mellé is 2 szekerest fogadtak. S hogy a következő télen, a munka le álltával az ökröket ne kelljen etetni, ezeket ősszel eladták és árából a következő tavasz elején újakat vásároltak. A kőműves munkák elvégzését Dolánszki József, a kincstári kamara kőműves mestere vállalta, de a tényleges építési munkákat Kubik József „jó pallér” vezette, akivel a szerződést 1801. április 16-án kötötték meg. Az építés kezdetekor a régi iskolaépület sértetlen maradt. Ennek szélétől a templom irányába szükséges földásást és talaj-megerősítést még 1801 ősz elején megkezdték, majd 1802. június 27-én ezt jegyezték fel: „...már az új épület az oskola /régi/ épületéig nyújtatván, hogy a még hátralévő részének is nem tsak fundamentuma megvétessen, hanem ha lehetne, az idén fedél alá is tétessen.” A régi épületet sürgősen árverésre is bocsátották. A korhadt, szúette fa újra történő felhasználás céljából senkit sem csábított; az árverés sikertelen lett és a régi iskolaépületet sürgősen maga az iskola gondnoksága bontatta le. Az így felszabadult területen aztán kettőzött erővel dolgoztak és a tél beállta előtt nem csak a falak, de a tetőszerkezet is elkészült és az egész épület fedél alá került.32 A következő években a még hátramaradt munka nagy része az épület belsejében folyt: ajtókat, ablakokat szereltek, padlóztak. Ezeket a munkálatokat Saxlis asztalos vállalkozó vezette. A cserépkályha építőknek is jutott munka bőven. Pénz szűke miatt azonban a munkák egy része elhúzódott és csupán 1806-ban fejeződtek be. Igaz, ekkor már az első professzori lakás felépítésének a terve is elkészült és két évvel később Hankó András beregszászi kőműves mesterrel a szerződést is megkötötték. 154
