Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
VI. A LÍCEUM GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HELYZETE
Az eddig tárgyalt segélykérési akciókon kívül még kettővel szükséges foglalkoznunk. Az egyik nyáron történt. Ennek neve „legatio canicularum”, a második ősszel, szőlő szüret idején zajlott. Ez utóbbi megnevezésével a korabeli okmányok helyenként a „bor-supplicatio”, máskor „szüreti jótétemény”, latinosán „beneficio vindeniale” élnek. Nyáron, aratás után, cséplés idején a diákok kenyérnek valójára gyűjtöttek. A gyűjtést végző tógátus, a vele lévő szolgadeákkal együtt, ilyenkor főként a síkvidéki falvakban, gaboneműt gyűjtöttek, amit leggyakrabban természetben szállítottak Szigetre. De az is előfordult, hogy a kéregetők gabona helyett pénzt kaptak és ezzel kellett elszámolniuk. Az összegyűlt gabonamennyiség vagy az akkor kapott pénzösszeg 5/6-a az iskoláé, 1/6-a pedig a kéregetőket illette. Az így összegyűjtött gabona segély nagysága nagyon változó volt: 1810-ben például csupán 16 köböl gabona gyűlt össze, de ezt a vele együtt behozott 744 váltóforint 11 krajcár egészítette ki. 1831-ben azonban 152 köböl 3 3A véka gabonát hoztak be Szigetre. Számításaink szerint az átlagos bevétel 62 és 70 köböl között változott és ezt általában vásárlással pótolták. 1802-ben az iskola vezetősége adatai alapján, az elmúlt hat évben megőrölt gabonamennyiséget 719 3A köbölre becsülte, ami 119 5/6 köböl évi ádagnak felelt meg, melyből 236 tanítási napon át, naponta 80 személy részesült kenyérjuttatásban. A kor szokásainak megfelelően 3 Vá fontos (1 font=0,56 kg) kenyeret sütöttek s ebből rendszerint 6 személy kapta meg a napi kenyéradagját (mai értékre átszámítva ez 0,386 kg-nak felelt meg, ami nem igen feküdte meg az ifjú hasát!) Voltak azonban olyan évek is, amikor a begyűlt gabonamennyiség jelentős részét eladták és a belőle befolyt pénz főként az építkezés kiadásait pótolta. Volt eset, hogy három-négy napig is nem volt kenyérosztás. Ilyenkor néha naponként 3-4 krajcárt osztottak ki a diákoknak, „ami ezen a tájon tsaknem semmi”, hangzik a korabeli ítélet, ezért ilyenkor szükségből a tanítási hónapok számát is lecsökkentették és a diákokat a megszokottnál hamarabb engedték vakációra.8 1792 és 1842 között a szüreti „borsupplicatióban” a szigeti református gimnázium (líceum) küldöttei, nyilvántartásunk szerint 88 helységet kerestek fel és gyűjtöttek onnan boradományt, a kiküldött diákoknak itt is érdekük volt, hogy minél több mustot kapjanak, mert az ő fizettségük nagysága is sokban ettől függött. De a mustot, a bor forrástechnológiájából kifolyólag nem lehetett messzire szállítani, ezért a kapott mustot ott helyben, vagy a közelben, azonnal, minél jobb áron el kellett adni. mert a diákok osztaléka is az eladott must árának függvényében alakult. A szigeti diákok, a XVIII. század végén, a XIX. század első évtizedeiben, az eladott must árának 1/3-át tekinthették magukéinak. Később azonban ez lecsökkent és csupán 1 /6-od része volt az övék, a többivel az iskolánál el kellett számolniuk. 136
