Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
V. A LÍCEUM KÖNYVTÁRA
és a szigeti líceum őrzött csupán, míg egy 1677-es Szebenben megjelent rövid hitvitáról, illetve az 1704-ben Debrecenben megjelent és Petrus Ramus által írott Dialecticat a líceumon kívül a szebeni evangélikus gimnázium, illetve a kecskeméti református kolégium őrzött.160 A teljesség kedvéért rögzítjük még, hogy a RMK II. kötetének két részében ismertetett kiadványok közül a líceum könyvtárában „csupán” hat munkát sikerült azonosítanunk.161 Az esetleges félreértések elkerülése végett hangsúlyozzuk, hogy a fenti számok egyedül a Máramarosszigeti Református Líceum könyvtárára vonatkoznak és nem foglalják magukban sem Szilágyi István magánkönyvtárának, sem pedig a szigeti római katolikus gimnázium és az ezzel szoros kapcsolatban álló kegyesrendiek háza tulajdonában levő nyomtatványokat. A líceum könyvtárában a román nyelvű vagy kimondottan román vonatkozású könyvek száma viszonylag kevés, de ami megvolt, az nagy értéket képviselt. A fentebb már jelzett Új Testamentumon és Zsoltár-fordításokon kívül hat liturgikus és imádságos könyvről, egy Petru Maior által írott nevelő célzatú kiadványról, valamint A.T.Laurean francia nyelven közölt történelmi tárgyú könyvének meglétéről, egy 1833-ban Bécsben román nyelven megjelent és a selyemhernyó tenyésztésével foglalkozó kiadványról biztosan beszélhetünk. Megvolt ezen kívül a románok történetével foglalkozó, 1819-ben, illetve 1821-ben német nyelven megjelent szakkönyv, sőt az 1846-ban Nagyenyeden nyomtatott, Vizsgálódás az erdélyi kenézségekről című művet is ebbe a csoportba sorolhatjuk.162 A Máramaros középkori történetének máig is alapvető forrásanyagát képező Diplome Maramuresene... című okmánytárat maga a kiadó, loan Mihályi de Apsa ajándékozta a könyvtárnak. Nem csoda tehát, hogy a Magyar Történelmi Társulat 1889-i máramarosi kirándulásáról szóló beszámolók felsőfokú elismeréssel beszélnek a líceum könyvtáráról, levéltáráról és annak fő rendezőjéről, Szilágyi Istvánról.163 A statisztikai kimutatásban 1000 kötetre becsült kéziratok nagyobbik hányada irodalomtörténeti értékű. A legtöbb közülük a XVIII. században keletkezett, de XVII. és XIX. századi írások is találhatók. Az ismertető szerint voltak közöttük alkalmi versek, röpiratok, gúnyversek, iskolai előadások után készült tanulmányok és nyomtatott könyvek másolatai is. A kéziratoknak egy kisebb csoprtja az ország más gyűjteményeiben fellelhető munkák másolatai vagy variánsai. Több olyan drámai formájú szomorújáték is megtalálható, amelyek története Kármán József Fanni hagyományai című regényének alaptípusához tartozik. Eléggé gyakoriak az emlék- és gyászbeszédek is.164 A líceum okiratgyűjteményét a Pogány család levéltárával együtt Csánki Dezső jelentése elemezte. Eredeti vagy hivatalos másolat formájában nyolc Árpád-kori, 28 Anjou-kori (ebből három a Pogány családé) adománylevélről és határjárásról beszél, amelyek távoli megyék és Máramaros történelmének gazdag adattárát képezték. Csánki a következő századokra nézve is nagyon gazdag okiratanyagról értekezett, melyek 117
