Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
IV. A LÍCEUM DIÁKSÁGA
a gimnazisták esetében is használt mellékletünk tanúsága szerint az 1873-74, 1876— 77, 1878-79, 1883-84, 1885-86, 1894-95, 1899-1900, 1901-02, 1903-04,1905-06, 1908-09, 1910-11,1916-17 és 1919—20-as tanévekben a jogakadémián átlagosan évi valamivel több mint 86 hallgatóval számolhatunk. Ezek közül átlagosan évi közel 79 (91,34%) diáknak magyar, 6,5-nek (7,52%) román, 2-nek (2,31%) ruszin volt az anyanyelve. Rajtuk kívül elenyészően kevesen németnek és szerb-horvátnak vallották magukat. Ezenbelül a románok részaránya az 1905-1906-os tanévig volt magasabb, amikor esetenként az évi 15 főt is elérte, a ruszinok pedig 1894—95-ös tanévig voltak viszonylag többen, számuk ekkor az évi 6,8-at is elérte. A diákok felekezeti hovatartozásának megállapítása céljából 40 tanévre vannak adataink. A fennebb már jelzett mellékletünk adatait figyelemmel kísérve ezekre az évekre közel 86 fős joghallgatói létszámból évente átlagosan 28-an római katolikusok közel 20-an (23,13%) a görög katolikusok, több mint 28-an reformátusok (32,51%), 2-en evangélikusok (2,30%) evangélikusok, valamivel többen mint 8-an izraeliták (9,35%) és elenyészően kevesen, a diákok mindössze 0,11%-a unitárius vallásúnak vallották magukat, A kezdeti években a hallgatók abszolút többségét a reformátusok alkották. Az 1885-86-os tanévtől kezdődően, számarányukat tekintve a római katolikusok létszáma lett magas. A görög katolikusok legtöbben (32-en) az 1905-06-os tanévben voltak szigeti joghallgatók. Az izraeliták létszáma főként az 1900-01-es tanévtől mutat magasabb növekedést: az 1907-08-as tanévben abszolút létszámuk 27, ami az összhallgatóság 22,5%-os arányát jelentette. Jeleztük már, hogy a jogászhallgatók születési helyük szerinti megoszlására és ezek társadalmi eredetére vonatkozóan, még hiányosabbak az ismereteink. Az 1851— 52-es tanévre vonatkozóan megállapítottuk, hogy az ismert 8 diák közül 4 Szigeten, 1 a megyében, tehát 5-en közülük máramarosiak voltak, 2-en Ugocsában látták meg a napvilágot, 1 pedig Szatmár megyebeli volt. Az újraindulás utáni évek diákjai közül az 1869-70,1870-71 és az 1881-82-es tanévekre rendelkezümk beírási anyakönyvvel. Az ezek elemzéséből kiszámított helyzetképet a nyomtatásban is megjelent értesítők (évkönyvek) statisztikai táblázatai alapján összeállított kimutatás elé helyezve, a X-es számú mellékletünkben közöljük. Az 1907-08,1919-1920-as tanévek közül az utolsó előttiből (1918-19) semmi adatunk sincs, az 1909—10-es tanévre pedig csupán a két félév vizsgázott diákjainak a számát ismerjük. Ezért ádagos értéke a már jelzett 1869— 70,1870-71 és 1881-82-es évek mellett csupán az 1907-08,1908-09,1910-11,1917— 18 és az 1919—20-as tanévekre számolunk. Azon esetekben, amikor az adatok féléves felbontásban voltak közölve, a viszonylagosan pontos arány számításának érdekében, ezeket is összevonva értékeljük (Az osztó viszont nem 14, hanem 21). Ha így járunk el, azt tapasztaljuk, hogy a megnevezett tanévek átlagos diáklétszáma valamivel magasabb, mint 104. Közülük több mint 40-en (35,58%) szigetiek, több mint 22-en 105
