Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
IV. A LÍCEUM DIÁKSÁGA
molhatunk valós átlagot. Az 1859-60,1860-61,1862-63,1870-71, valamint az 1877— 78 és 1881-82 közötti években összesen 16 tanévben az átlagos tanévenkénti diáklétszám 211. Ezek közül 116-an (közel 55%) máramarosi, közel 91-en (43%) más megyék szülöttei és 4 személynek (közel 2%) ismeretlen a születési besorolása. Az 1883-84, 1890-91, 1892-93, 1894—95, 1903-1904, 1905-1906, 1908- 1909 és az 1910/1911, 1917/ 18-as volt, tehát összesen 31 tanévben a vizsgázott diákok átlagos létszáma 308-nál valamivel több volt. Ezekre az évekre a Sziget városi és Máramaros vidéki településeknek adatait külön-külön, de összesítve is közöljük. Ennek megfelelően a Szigeten született tanulók átlagos évi létszáma valamivel több mint 135 (43,85%), a megye vidéki településeiről eredeztethetők évi átlagosan valamivel több mint 80 diák (26%), tehát a Máramaros megyében születtek közül évente átlagosan 215 (közel 70%) tanulóval, az ország más megyéiből pedig évente ádagosan 91 (29,65%) diákkal számolhatunk. A szóban forgó 31 tanévben a líceum gimnáziumi osztályaiban összesen 13 galíciai és 1-1 németországi és horvát-szlavóniai ifjúval találkozunk: az így nyert 15 tétel eloszlása nyomán évente átlagosan még egy fél külhoni születésű sem esik. Arra az esetleges kérdésre, hogy a más megyéből származó diákok létszáma hogyan oszlott meg, adat hiányában nem tudunk átfogóan válaszolni. Egyedül az 1880—81-es tanévről tudjuk, hogy az ebben az iskolai évben számon tartott nem máramarosi diák közül 34 Szatmár megyei, 19 ugocsai, 17 beregi, 7 szabolcsi, 3 ungi és 1-1 Hajdú, Szilágy, Szolnokdoboka, és Zemplén megyei eredetűek voltak. A XIX. század végén és az azt követő két évtizedben főként az ugocsai református vallású fiatalok érezték még magukéiknak a líceum főgimnáziumi osztályait. Ugocsa legmagasabb fokú iskolája egy alsó fokú polgári iskola lévén, azok részére, akik ebből a megyéből tanulni akartak, földrajzi közelségük, de a líceum külső vezetésében is meghatározó szerepet vállaló máramaros-ugocsai egyházmegye befolyása révén is a szigeti líceum lett a meghatározó tényező. A diákok társadalmi származására vonatkozó forrásaink még hiányosabbak. Az 1851-1854 közötti állapotot illetően, a földrajzi származáshoz hasonlóan, itt is a beiratkozottak létszáma alapján tudjuk vázolni. A jelzett periódusra beírt 133 diák közül 22-nek nemes földbirtokos, 17-nek városi polgár, 25-nek kincstári tisztségviselő, 13-nak megyei vagy városi tisztviselő, másik 13-nak lelkész, tanár, tanító, 7-nek orvos, gyógyszerész vagy sebész, 4-nek kisbirtokos földműves, kettőnek bányász, egynek-egynek pedig (főként a gimnáziumi osztályokba történt beiratkozás idején már gyámhatóság alá tartozók esetekben) az apára vonatkozóan a források nem közölnek adatokat. Az 1888—1910-es évekre vonatkozóan a teljes képet a IX-es számú mellékletünkben közöljük. Ez a periódus - a három tanévet, melyekre vonatkozóan nincsenek 103
