Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
Sényői prédikációk
Ige: Zsolt. 2:5-12. Bevezetés: Milyen fenséges élmény ennek a néhány versnek az elolvasása! Persze csak akkor, ha hittel olvassuk ezt. Isten proklamációja a Fiúról az Egyszülöttről: ez van ebben a néhány versben. Míg a népek háborognak Isten ellen és lázadást szítanak, O meghirdeti az egekben elhatározását a Fiúról. És megjelenti elhatározását az embereknek is. Ebben a 2. zsoltárban ég és föld találkozik egymással. Úgy érezzük, hogy az ég valósággal aláhajlik a földre, hogy betöltse azt. Remegve és mégis ujjongó örvendezéssel olvassuk most e verseket a győzedelmes Fiúról. a; Isten megszólal: Az 5. versben megszólal az Úr. Az előző versben még nevette az egekben lakozó a lázadó embereket. Itt most villámcsapásként megszólal Isten. Nem szelíd, simogató szóval. Hanem haragjában megrettenti őket. Amikor Isten szól, akkor elnémul a föld és annak minden lakója. Ezt mindnyájan tapasztaltuk már. Nemcsak ún. kegyes beszéd ez. Hanem döbbenetes valóság. Nem volt egyetlen szavunk se, amikor Isten belekiáltott az életünkbe. Ez a szó megrázott, valósággal megrendített bennünket. Dávid így kapja ezt a szót: „Te vagy az az ember!” Saul így: „Mit kergetsz engemet?” így érkezik hozzánk is, amikor megítél bennünket az Úr szava. b; A hatalmas Én: Azzal kezdi Isten: Én! Most az szól, Aki égnek és földnek Ura. Az, Aki betölt mindeneket. Amikor kimondja: Én, mindenki tudja, hogy az Úr szólt. Ez a szó a 6. versben rendkívüli jelentőségű. Bejelenti, meghirdeti az Atya, hogy O kente fel a Sionon az O királyát. Jézust királlyá az Atya tette érettünk. Királlyá, aki uralkodni akar a mi szívünkben is. Ezzel a királlyal nem lehet szembeszállni. Csak meghódolni előtte. Aki fellázad ellene — legyen bármilyen nagy hatalmasság is - elvész! Hiszen az Én tette őt királyok királyává! - Örvendjen hát a szívem, hogy ilyen királyom van nékem! c; „Fiam vagy te!”: Ezzel folytatja az Úr ezt a fenséges proklamációt. Hadd tudja meg mindenki, hogy Jézus a királyok királya: Istennek a Fia. Mint ilyen, az Atya képviselője. Ezért mondhatja Jézus: én és az Atya egy 439
