Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
vagy propaganda szólamokkal. A német evangélikusok ezt a jézusi hazaszeretetet gyakorolják, amikor moszkvai útjukon szót emelnek a hadifogságban szenvedő német emberekért. A foglyok is beletartoznak a német evangélikus egyház „más ember” fogalmába! Hol van ettől az evangéliumi felfogástól a magyarországi református egyház új theologiájának „más ember” fogalma. A mi szeretetünk - vallja ez a theologia - tágölelésű szeretet, amely a Megváltó Jézussal együtt szeret minden embert. Valóban első pillanatra a többet-szeretés és a jobbanszeretés mámora csapja meg az arcunkat, amikor ez az új theologia szereti a koreai diákot, aki Budapesten tanul; a vietnami parasztot, aki a földjét védelmezi a betolakodó imperializmus ellen, és a szovjet asszonyt, akinek a fia magyar földön esett el. Rögtön megtörik ez a szeretet, amint a magyar nép felé fordul. Itthon ez a szeretet leszűkített, osztályokba soroló, felszámoló és megsemmisítő szeretetté válik. Szereti az államhatalmat gyakorló munkásosztályt a dolgozó parasztot, meg a haladó értelmiséget. így válik leszűkített politikai szeretetté ez a szeretet. Nem neveti, sőt gyűlöli a kuláknak gyalázott parasztságot s ezáltal felszámoló szeretetté lesz. Meg sem emlékezik a foglyokról, akik távoli ország táboraiban, akik a hazai börtönökben szenvednek. így lesz ez a nagyon hangosan mondott szeretet megsemmisítő szeretetté! Hadd kérdezzük meg a ftű Egyházkormányzattól, mikor és hol emelte fel a szavát a szovjet táborokban sínylődő magyar fogolykért? Pedig nekünk erre inkább volna lehetőségünk, hiszen van egyházunknak Moszkva-járó püspöke is! Megkérdezzük azt is melyik börtönbe hurcolt református magyarért, melyik lelkipásztorért szóltak egyetlen szót is? A német lutheránusok Moszkvában keresni fogják fogságban sínylődő véreiket. A ftű Egyházkormányzat pedig megtanulhatná: „ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal”. (I. Ján. 3:18.) Péntekhegy, 1955. szept. 8. * * * 290
