Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Az a megítélt múlt (Pákozdy Lászlónak) Kedves László! Megérkeztél hát te is a Péntekhegyi levelek szereplői közé. Lehet, azt fogod mondani e levelekről - erről a neked szólóról is —, hogy ezek nem egyebek, mint a terméketlen kritika fanyar gyümölcsei. Tisztelem a másik véleményét, még ha kritikát gyakorolnak is fölöttem. Legfeljebb annyit jegyzek meg, hogy van építő kritika is. Sőt, van önemésztő kritika is. amikor az igazság utáni vágy, parázsló szenvedéllyé válik s ebben a tűzben a kritikus éppúgy ég, mint a kritika alanya vagy tárgya. Nem törődve ezzel az önmegemésztetéssel, valami csak felvillan az igazságból, a valóságból, a tényekből. S ezért - érdemes írni és - égni! Az igazi korfordulók - új nyelvet hoznak magukkal. Itt térek rá levelem igazi tárgyára. Minél mélyebb és dúsabb, úgy is mondhatnám, Istentől valóbb valamely korforduló, annál gazdagabb, zengőbb a nyelvezete. A keresztyénség történetéből gondolok a Pünkösd utáni apostoli korszakra, amikor a görög és római kultúra nyelvjárása felett diadalmasan csendül meg a keresztyén beszéd valósággal buja gazdagsága. Magyar vonatkozásban utalok a hazánkbéli reformációra. A klasszikus latin nyelv mellett, otthont nyer és széltében-hosszában mindenki mondja a magyar szót. Azt mondják egyesek, hogy most is korfordulóban élünk. Sőt olyanok is akadnak, akik theologiai korfordulóról is beszélnek és valami új theologiát emlegetnek. Micsoda korforduló az, amelyiknek olyan szegény a szókincse, mint éppen ennek a mainak?! Gondolj arra, aki 1945-ben tíz szót tudott magának szerezni korfordulót eszközlő „hőseinktől” - pl. davaj, roboti, zabrálé, császi, kleba, voda, dokument, kommendant, vojsze és kaput - levetkőztetés nélkül végigmehetett a Nagykörúton, barátságosan megveregették a vállát, kapott egy cigarettát s ha jól ment, megtölthette a gyomrát káposztalevessel! Hol volt ehhez az Edda hősköltemény lovagja, aki csak tíz szót kapott örökül, de azzal legyőzte a hideget meg a betegséget, a magányt és a bilincset, ráadásul még a halált is! Ami meg a theologiai korfordulót illeti, gondolj csak a pietizmus szóáradatára, az evangelizáció csillogó nyelvezetére. Ez a mi új theologiánk éppen olyan szegény, mint korunk. Tíz szó itt is, tíz szó amott is - elég! Az egyházi tíz szóban benne van a „megítélt múlt” emlegetése. A többi kilencet - a megigazító és eligazító ige testvé-178
