Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Hogyan lehetne jellemezni, ezt a folyton változó, napraforgószerű egyházpolitikai magatartást? Egyetlen szóval: bér-theologia! - Csak az a vigasztalásunk, hogy eljön az idő, amikor: „Bedugatik a gonoszok szája”. (Zsolt. 62:12.) Péntekhegy, 1955. június hó * * * Helsinki (Egyházkormányzatnak) Főtiszteletű egyházkormányzat! Mi, akik itt a túlsó parton állunk, nem megyünk el szótlanul az északi testvérnép fővárosában lezajló esemény mellett. Megmondjuk jó előre, hogy egész nyugati világgal együtt valljuk, nem tartjuk történelmi eseménynek az ún. béke-világtalálkozót. A történelmet valóban formáló ügyeknek, eseményeknek nincs szükségük keretre, szervezetre, tanácsra, szövetségre. Nem is lehet az igazi történelemformáló eszméket katalogizálni és íróasztal mellől irányítani. Tessék elgondolni: pl. a népek szabadságvágyát, - törekvését lehetne-e valamely központi szervezet által irányítani? Ugyanígy van a béke ügye is. amikor szervezni kell mögéje tábort, amikor reklámja és propagandája van, - akkor már ebben a formájában nem történelemformáló tényező többé. Helsinkiben pedig a szervezett béketábor, az ún. kilencszázmilliós béketábor mintegy kétezer megbízottja gyűlt össze. Ez a kétezer pedig ugyanúgy leckét mond fel, azonos szemszögből néz, nem egyéb, mint óriásméretű bábjáték, amelyet a Kremlből, ismerős kezek mozgatnak. Ezért nem történelmi esemény a Helsinki-i béke-világsereglés. Mégis szót ejtünk róla, hiszen a mai egyházkormányzat egyik vezetője részt vesz ezen a lényegében teljesen lokális vagy vicinális jellegű összejövetelen. Péter János tiszavidéki püspök díszes albumokba kötött aláírások ezreivel érkezett meg a finnek fővárosába. Az Út című egyházi félhivatalos Helsinkiről, mint a reménység városáról ír vezércikket. Minden okunk megvan hát, hogy néhány szót a békéről mi is átkiáltsunk a másik parton állók felé. Mindenekelőtt azt mondjuk el, hogy a világ népei egyetemlegesen békét szeretnének. Ősi emberi szomjúság: a béke-vágy. Olyan régi, mint 161
