Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
házi atyáink szelíd álma, csendes reménysége arról, hogy gyülekezeteink elkezdik majd élni az egymás terhe hordozásának jézusi törvényét. Vagy megfordítva: közalap - a múlt század református egyházának ez a tettbe öltözött megnyilvánulása csak annyi, mint a lélekölő kolhosz! Ugyanígy igaz, - folytatja egyenlőségjeleit Bereczky püspök - hogy az ökumené és a békemozgalom egyet jelent. így, ahogy leírtam, ez a kettő egy és ugyanaz! Jézus megrendítő egyház látása: „hogy mindnyájan egyek legyenek” a kétezer esztendős hitvallás crescendója: hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat a mindenkori egyház leghűbb fiainak egység törekvései csak annyit jelentenek, mint a bolsevista-szerzésű béke-mozgalom! Vagy megfordítva: a szovjet béke-mozgalom amely végső céljában a világ megrontottságáért, a jelenlegi szellemi és fizikai status quoért harcol, ilyen a nevében is torzszülött békeharc, annyi, mint az Úristen akarta, angyalok látta, hívők imádkozta ökumené! Lehetséges-e a hit dolgaiban annál mélyebbre zuhanni? Vajon nem az nyeri-e meg ezt a nagy versenyt, aki ezeket hirdeti? Hát nem! Mélységes összefüggést látunk Jézus Krisztus bűnbocsátó, új életet adó munkája és az új élet lehetőségei között. Megszabadításunkért és felszabadításunkért egy szívdobbanással, egy lélegzettel, egy mondatban adunk hálát - prédikálja Péter János 1956. január 1-jén a rádióban. És ezzel felállítja a legszörnyűbb egyenlőségjelet: Jézus Krisztus keresztje és a bolsevista katona géppisztolya: ugyanazok! Egyenlők! A tiszavidéki egyházkerület püspöke - jaj micsoda áron! - nyert! Nem folytatom a kritikát. Legfeljebb alázatosan könyörgünk: Uram, bocsásd meg ezeket a szörnyűségeket! Kegyelmezz a szájnak, amely mondta, a tolinak, mely leírta, papírnak, amely elbírta ezeket. Uram, könyörülj rajtunk! Ámen! Péntekhegy; 1956. február 22. * * * 351
