Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
részben! Érdemes pár mondatot kiemelni és feljegyezni: „Az emberi elöljáróknak való engedelmesség kérdésében sok mindent lehetne előkapkodni a Szentírásból, mint pl.: „Istennek kell inkább engedelmeskedni...” - majd tovább így beszélsz: „az engedelmes J.Kr. segít majd mindnyájunkat abban, hogy az engedelmesség kérdésében mindig magunk ellen és az ő egyháza szolgálatának érdekei mellett döntsünk” És így tovább... Ügy koppannak azok a mondatok, mint amikor valaki eljátssza vagy eladja önmagát. Kimondja a végső szót: nekem már mindegy! Nincsen út visszafelé! Engedelmesség! Mennyire halálosan komoly dolog ez. És mennyire lejáratott, elszíntelenített, sablonossá vált a ti kezetekben! Egyházkormányzatunk szülte új theologiánk unalmas és szánalmas vesszőparipája ez a refrénszerű engedelmességi követelésetek. Eljutottunk odáig, hogy ti már mindent az engedelmesség hamis mérlegén próbáltok lemérni: szolgálatot és életet csak úgy, mint a reánk kényszerített áldozatokban való önkéntes részvételt. Egy tisztább és emelkedettebb korban, mennyire komikusán hat az olyan megállapítás, hogy pl. a békekölcsön jegyzésben vagy a kolhoszpropagandában való részvételünk jele volt az engedelmességünknek! De miféle engedelmesség az amelyet egyházkormányzatunkkal együtt tanít és gyakoroltat a mai theologia? Jó előre elhárítod a jezsuita Kadave engedelmességet. Meg sem említed a rabszolga engedelmességet, amelynek a teljes kiszolgáltatottság volt a legfőbb jellemzője. Elhallgatod a katona vak engedelmességét, amelyik parancsra meghalni is kész engedelmesség. Milyen hát a ti általatok igényelt, meghirdetett és végrehajtott engedelmesség? Látszik a válaszodból mily végzetesen nehéz a kaucsuk vagy a korbács engedelmességét theologus nyelven kifejezni. Az az általad konstruált érett férfiúság felé tartó engedelmesség gyermeteg dadogás csupán. Kimondani nem meritek, gyakorolni annál inkább gyakoroljátok az egyházi báb engedelmességet, amelyik a rabszolga és a korbács engedelmesség talmi keveréke. Nem kevesebbet kívántok, mint azt, hogy napjaink lelkipásztora, gyülekezete, egyháza jobban engedelmeskedjék, mint a hulla! Ez a bolsevista kollektív vezetés engedelmességi eszménye. Lehet-e más a mai magyarországi református egyházban érvényes engedelmesség? Áldjuk az Urat, hogy mi ismerünk egy mindennél több és felségesebb engedelmességet: a tanítványi engedelmességet. Ebben gyakoroljuk, magunkat s azért könyörgünk, hogy ebben találtassunk hűségeseknek. Péntekhegy, 1956. II. 20. 349
