Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Névsorolvasás (A IV. Békekongresszus lelkésztagjaihoz) Kedves Atyafiak! Sokáig kerestem a méltó megszólítást. Nem találtam jobbat. Ebben a megszólításban próbálom elmondani, hogy hozzánk tartoznak. Hozzánk, a lassan búvó-patakká váló magyar református egyházhoz. Hozzánk még akkor is, ha legtöbbjük beleesett a hűtlenség nyomorúságába. A tékozló fiú számára volt hely az Atya szívében. Az igazi egyház sem zárhatja be kapuit önök előtt. Ennek a lassan föld alá szoruló magyar református egyháznak - a föld felett lévőt „magyarországi református egyháznak nevezik” - egyik ma már halott hű fia (Szabó Imre) írta nemrégiben: „Majd ha eljön a tisztulás ideje, azok, akik az árulás bűnébe estek, kapjanak majd irgalmasságot azoktól, akiket ők bántottak”. Hát ezért - kedves Atyafiak! - tartsunk most névsorolvasást. Úgy, mint valamikor régen az elemi iskolában. Ki van jelen? Ki volt jelen a IV. Békekongresszuson? Mindegyik név mellé - úgy mint a valamikori osztálykönyvben - odaírjuk az adatait is... Aki tehát ott volt, jelentkezzék! Bereczky Albert: az ő neve áll a névsor élén: Különös kegyelmi ajándékokkal felruházott ember. Talán ő az, aki Isten Igéjét a legegyszerűbben és legérthetőbben tudja hirdetni. 1944-ben történt vele valami. Kapcsolatba került a földalatti kommunista mozgalommal. Azóta nem tudott velük szakítani. Sajnos, most már Isten Igéjét és a „vörös evangéliumot” együtt hirdeti. Péter János: az ún. felszabadulásig egészen jelentéktelen ember. Az 1944-es zűrzavarban Tildy Zoltánt rejtegette. Majd Tildy belső titkára lett. Úgy látszik ekkor kezdett ismerkedni az ország mai uraival. A Konventen kapott beosztást. Majd egyszeriben - 1949-ben püspök lett. Mindenki tudta, hogy kívülről jövő nyomásra került a Tiszántúl élére. Rákosiék már akkor látták a kollektivizálást. A tiszántúli református magyar gerincét meg kellett hajlítani. Ezt bízták Péterre. Elvégezte, gazdái iránti hűséggel. Jobban, mint várták tőle! Végzi ma is lankadatlan szorgalommal. Győry Elemér: 1944-ben a Dunántúl püspöke volt. Meghagyták ebben a tisztében. Jól tudták a kommunisták, hogy a dunántúli magyart nehezebb bolsevizálni, mint a Duna-mentit, vagy a tiszántúlit. „Majd a 55
