Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

Tartalomjegyzék

Mindenhatónk iránti nagy hálaadással és Édesapánk, néhai Balla Árpád iránti kegyelettel ajánljuk ezt az írást. Nagy hálaadással, mert engedte Urunk megérni azt a kort, amelyben újra szólhat az O igazsága.

Élete legszebb, legjobb éveit keserítették meg, de nem tört össze, mert a lelkiismerete és méltósága tiszta maradt. Rejtett életű, nem önszántából lett azzá. Őt egy politikai rendszer hallgattatta el élete legtermékenyebb időszakában. A rejtettségben és elnyomottságban nem volt egyedül. Alkotók ezrei szenvedték el az egypártrendszer évtizedeiben ugyanezeket a megvonásokat. A cél az volt: elvenni a gondolkodás képességét az alattvalóktól, a néptől, a lelkészektől, s az alattvalókat, lelkészeket, alkotókat megtörni vagy elpusztítani. A stratégia meglehetősen sikeres volt. Sényőn, a „fegyházmegyébe” küldött lelkészek többször találkoztak, Híreket cseréltek, lelket öntöttek egymásba. Bizalmas értesüléseket cseréltek ki. Próbáltak jövőt olvasni a hazai és külföldi politika friss mozzanataiból, keringő hírekből, pletykákból.

Szüléinktől kaptuk a legtöbbet, illik viszonozni, ez az ép lelkiismeret parancsa. Emlékeink megőrzéséhez szeretnénk hozzájárulni. A múlt nagyszerűségeinek, áldozatvállalásainak örömeink felmutatásával a jelennek szeretnénk üzenni ebben az eltárgyiasodott világban.

Balla Árpád gyermekei