Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
szélkakas áll. Ők mindig jók. Tapsot is aratnak minden megszólalásukkal. Esetleg: érdemrendet, vagy Mercedes gépkocsit, tengerparti üdülést és útlevelet a vasfüggönyön túlra. - Gondoltuk - mi a református közvélemény -, hogy most is ők jönnek majd. És elmondják azt, amit éppen a hatalom birtokosai várnak tőlük és amit már ország-világ, oly igen megunva ismer. Ámde most változott a szín. Püspök úr állt a mikrofon elé. Valószínűleg nagy belső csaták előzték meg ezt a megbízatást. Sokan mások, akik szeretnének az első vonalban „küzdeni a békéért”, nem adták volna a fél világért, ha azon a „szószéken” megszólalhattak volna. Uram Isten! - hány béke-szónoklat maradt a belső zsebekben! És micsoda szónoklatok! Ha ezek elhangzottak volna, szegény Béke, szégyenében elfutott volna a gyűlés színhelyéről. Avagy menten kiszenvedett volna! E békeszónoklati remekek azonban elvetélésre ítéltettek az egyházkormányzat által. Készítőik csupán a taps, az ütemes taps, az éljenzés, a felállás és dobogás művészetét gyakorolhatták. Mert odaállt a mikrofon elé Püspök úr. Mi címen? Kinek a megbízásából? Érezte Püspök úr is, hogy legelőször ezt a kérdést kell tisztázni. Ott mindenki valakinek a megbízásából szólalt meg. Csak úgy a maga szakállára nem lehetett ott elszavalni még oly koszorús költő versét sem, mint amilyen Zelk Zoltán. Aki oda kiállt Püspök úr, annak tábort, nagy sereget kellett maga mögött éreznie. Püspök úr is belekapaszkodott hát egy nemlétező seregnek a kezébe! Tessék csak viszszaemlékezni: „Egyházam megbízásából és képviseletében állok itt...” kezdődött a felszólalás. Püspök úr! - tegye a kezét a szívére: ott érezte igazán maga mögött a magyar református egyházat? Ugye nem! A magyar református egyház - minden elesettsége dacára - sem adott Püspök úrnak megbízást arra, hogy a kommunista egybesereglésen felszólaljon! Nem a magyar református lelkipásztori kartól nyerte a megbízást e békegyűlési megszólalásra. És nem a magyar református presbitériumok küldték Önt oda Püspök úr! Legkevésbé a magyar református nép, a falusi vagy a városi református nép. Ilyen küldetést mi nem ismerünk. Tiltakozni is fognak mindig, valahányszor megkísérli bárki is az Egyház népe nevében a megszólalást ilyen „katedrán”. Hát akkor ki küldte oda mégis Püspök urat? Lássunk egyszer már tisztán ebben a kérdésben. Még akkor is, ha fáj erről beszélni. És kényelmetlen ez a Püspök úr számára. Az ún. egyházkormányzat küldte oda Püspök úr! A kicsiny zárt társaság, amely testestől-lelkestől felajánlotta önmagát a kommunista államnak. Lehetne ezt talán szebben is körülírni, magyarázgatni, theologiailag 49
