Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
Sényői prédikációk
való, akkor előáll az ideigvalónak a szeretése. így van az emberi lélek is. Ha nem vállalja el az örökkévaló Isten szeretetét és szolgálatát, beleesik a múlandó örök hajszolásába. Dávid jól látja, milyen roppant versenyfutás van az emberek között a világ javai után. Látja azokat a vonzó tényezőket, amelyek után lihegve rohan az ember. Az arany, a vagyon, a föld, a bankbetét, a szépség, az eredmény, a siker, a dicsőség - micsoda vonzás az örök ember számára. Legfeljebb koronként változik az anyag neve, de az anyag mindig ugyanaz marad. És éppen ezért: hiábavaló! Pedig bele van rekesztve a világba Jézus szava: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall?! Ezt még nem érti és nem hallja elég tisztán és elég hangosan a világ. c; Ezért keresi a hazugságot - látja Dávid a következő felismerést. - Ha valami vagy valaki a Sátán szolgálatába adja magát, hazugságban él. A Sátán: a hazugság atyja — olvassuk az Evangéliumban. A világ hazugságban éli a maga életét. Nyomorúságait, bűneit megpróbálja hazugságok fátyolával letakarni. így jött létre a világ látszat-élete. A Kulima-sors. A Potemkinvilág. Innen adódik, hogy a világ élete egy óriási méretű álarcos-bálhoz hasonlítható. Hazugság-lánc a világ élete, amelyik napról-napra növekszik. A hazugságnak ebben a kárhozatos világában nem érezheti jól magát a hívő lélek! d; Isten választottja vagyok! - ujjong fel Dávid tájékozódása. A hazugságok és hiábavalóságok világában a hívő ember, mint Isten gyermeke él. Nehéz ebben a szörnyű sátáni atmoszférában élni. De Isten ideküldi az O választottjait. Dávid minden nyomorúságában boldogan tudja, hogy ő az Úr kedvel tje. Rajta hát nem fog a hazugság, ő nem fut a hiábavalóság után. Isten kedveltje: ama fényes hajnalcsillag: az Úr Jézus Krisztus után halad keresztül ezen a világon, az örökkévalóság felé. Befejezés: Mint Isten gyermekei, az ég felé tájékozódunk e jelenvaló világban is. Ámen. (Sényő, 1953. VI. 11.) 448
