Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
Sényői prédikációk
Akkor vagy megtartott élet, amikor imádság-gyűrű ölel körül és védelmez minden gonosz ellen. Befejezés: Földi vándorutunkon ezernyi ellenség leselkedik reánk. Különösen a lelket akarja megtörni, megölni az ellenség. De van nékünk menedékünk! Örök menedék: az Úr! Őhozzá kiálts másokért, hogy megtartassanak! Az Őhozzá mondott könyörgés, mint a megtartatás pajzsa vesz körül tégedet! Ámen. Sényő, 1953. VI. 4.) * * * Nem félek! Ige: Zsolt. 3:6-9. Bevezetés: Milyen kevés panasza van ennek a menekülő királynak. Pedig igazán volna rá oka, hogy belesírja minden keserűségét, fájdalmát, vereségét az Isten füleibe. Tudja azt Dávid nagyon jól, hogy néki „meghallgató” Istene van. Mégsem panaszkodik! A III. zsoltár legelején gyorsan elmondja panaszát ellenségei felől. Röviden kiteríti azoknak gonosz szándékát az Úr elé! Aztán! Igen, aztán érdekes új hang csendül meg Dávid ajkán. Ez a hang: a bizonyságtétel hangja. Honnan származik ez a hang? Kézenfekvő dolog, hogy Dávid hitéből. Ezt a nagyon erős minden nyomorúságot legyőző hitet így foglalják össze a 6-9. versek: „Nem félek sok ezernyi néptől sem” -a; Minden időben az Úr kezében tudja sorsát Dávid. Az élet legegyszerűbb tényeiben, megnyilvánulásaiban is. Ezért írja a 6. v.-ben: „Én lefekszem és elalszom; felébredek...” Az éjszakai pihenésében is az Úr karjára hajtja le fejét. Ott a menekülésben pedig ugyan szívet remegtető lehetett az éjszaka. Kinek van ilyenkor kedve lepihenni. Hiszen a Halál ott leselkedik minden bokorban. Az éjszakában megnő a legkisebb nesz is. És különösen hangosan szól a lelkiismeret. - Dávid mégis lefekszik, elalszik, majd pihenés után felébred. Hogyan történhetik ez meg? Talán kötélből van az idegzete? Vagy túladagolt csillapítószert használ? Dehogy, dehogy! Csupán 443
