Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Bereczky Albert lemondását is kétségbe vonja a Zsinati Tanács és elrendeli annak megvizsgálását, nem kényszerhelyzetben tette-e lemondó nyilatkozatát? Kár, hogy a Zsinati Tanács ez esetben olyan rendkívüli precizitással keresi a jogi formákat, a törvényesség megtartását, vagy annak megsértését. A körlevél elismerte már, hogy egyházunk az utóbbi években letért a törvényesség útjáról. Ezek az „utóbbi évek”: a Bereczky Albert püspökségének évei. Ezer ok volna hát a hallgatásra, meg az orcapirulásra. - Van azonban ennél fontosabb szempont, amit elfeledtek a Zsinati Tanács tagjai. Ez: az Isten ítélete. Oly sokat emlegették egyházunkban az elmúlt években Isten ítéletét. Bereczky Albert minden megnyilatkozásának főmotívuma ez volt. Most egyszeriben nem hallják, nem értik, nem látják Bereczky legbensőbb munkatársai. Isten pedig cáfolhatatlanul és félelmetesen megmutatta az O ítéleteit a Bereczky-féle egyházkormányzat, s maga Bereczky Albert felé is. Figyeljünk csak az O ítéletének jeleire. Az első ítéletes jel volt a Dunamelléki és a Tiszavidéki egyházkerületek elhidegülése 1955 őszén. A magyarországi református egyház oly hangosan hirdetett „egysége” végzetesen megrepedezett. Második jel az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának galyatetői ülése volt. Mekkora politikai váradalmakat fűzött ehhez a Bereczky-Péter-féle egyházkormányzat! És Isten mekkora egyházi és teológiai megújulást hozott ki abból, éppen a református egyház számára. A harmadik ítéletes jel volt, amikor Isten nyomorúsággal látogatta meg Bereczky Albertet. Ki ne látta volna, aki hitben él, - Isten akkor állította félre az útból Bereczky Püspököt, amikor a Tiszaháton. meg az ország más tájékain is, a Lélek indítására, felgyulladtak az ébredés tüzei. Végül a negyedik ítéletes jel: a magyar református gyülekezetek bizalmatlansága Bereczky Alberttel szemben, amely kifejeződést nyert a november 1-i rádiónyilatkozatban. Lehet-e, szabad-e az Isten ítéleteinek ilyen bizonyságai között emberi paragrafusok és formulák után kiáltani?! A Tiszáninneni Egyházkerület visszaállítását is kimondta a Zsinati Tanács. Ha elolvassuk a határozat indoklását, kiderül, a Tiszántúli Egyházkerület nem is szűnt meg, — tehát ilyetén visszaállítására nem is volt szükség. Hogyan is indokolják ezt a „visszaállítást”? Ennek az egyházkerületnek a megszüntetése a kebelébe tartozó presbitériumok megkérdezése nélkül történt és így a zsinatpresbiteri elvek lényeges egyházkormányzati kérdésben figyelmen kívül maradtak...! íme: egy újabb törvénytelenség elismerése. Nem szólal meg azonban itt sem a bűnbánat, pedig a Zsinati Tanács minden alkotó-tagja annakidején részt vett a Tiszáninneni kerület 413
