Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Csak egy törülközőt! (Békefi Benőnek) Kedves Béni! Nem árt, ha megtudod, hogy egy kicsit présházban érzik magukat a nyírségi lelkipásztorok. Meg az itteni gyülekezetek. No, nem az édes bortól való megrészegedés hajlékában. Mert bizony mi itt a kijózanodás és a kijózaníttatás alkalmaiban élünk. Nem mulasztanál el egyetlen lehetőséget, alkalmat a lelkészek és gyülekezetek préselésére. Milyen szomorú, nem hitvallást, nem bizonyságtételt kérsz. Nem azt várod, hogy a gyülekezetek forró esengéssel mondják: Jövel Uram, Jézus! A nyíri papoktól nem azt kívánod, hogy így sóhajtsanak: Uram, növeld a mi hitünket! Nem! Ilyesmi nem érdekel tégedet és titeket. Hanem csikorog a prés s hangzik a szó: Pénzt, pénzt, anyagiakat! Ez a nyírségi papok próbája, vizsgája, engedelmességének karátjegye. [Itt megszakad az írás és háromnegyed üres oldal következik.] * * * Kívülmaradt monológja (Békefi Benőnek) Kedves Béni! Ne menjünk el szótlanul a X. sz. körlevél mellett. A dolgok néma tudomásulvétele, - politikai vagy egyházi életben - feltétlenül: hullafolt. Szeplői, sömörgözései, sebei, bűnei, nyomorúságai mellett, jaj de sok ilyen hullafolt ékteleníti Krisztus menyasszonyának, a magyar református egyháznak a testét! Ezért a gyógyulásért néhány szót e körlevélről. Úgy véljük, nem tévedünk, ha azt mondjuk: ez a körlevél napjaink legékesebb teológiai dokumentje. így gondolkodott, így hitt, így élt, így fegyelmezett a magyarországi református egyház az Urnák 1956. esztendejében. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának honunkban tartott ülésének idején. 400
