Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Eltartottak volnánk? (Szabó Géza kisköri alelnöknek) Kedves Gézám! Ezt a levelet nem is hozzád kellett volna címezni. Hanem azokhoz, akik megtanítottak - vagy ahogy divatosan mondjátok: „megoktattak” - téged arra, hogy a mai magyar református egyház: eltartott! Tudniillik erről akarok néhány keresetlen mondatot írni. Biztosan emlékszel a legutóbbi lelkészi kiskörre. Emlékeztetőül hadd írom ide a dátumát: 1955. február 22. Nyíregyháza. Az egyik műsorszám előadója te voltál, kedves Gézám. A tiszavidéki püspök legutóbbi jelentését ismertetted előttünk. Biztosan emlékszel, elég számosán voltunk jelen. A kiskör lelkészi tagjai hiánytalanul. Esperesi parancsra és az esperesi hiúság legyezgetésére pedig majd minden gyülekezetből a főgondnok vagy a gondnok is. Summa summárum: sokan voltunk. A hallgatóság száma feltétlenül befolyásoló. Reád is nagy hatást gyakorolt. Mást mondtál, mint amire elkészültél. Megkérdezted, hogy ekkora hallgatóság előtt érdemes elsütni élenjáró theologusaink patronjait. Hangod remegett, arcod ünnepi fényben úszott, karod szélesre tárulkozott, amikor kinyilatkoztattad: „Szégyenünk, hogy az egyház eltartott”. A kinyilatkoztatás bódulatában aztán még azt is hozzátetted, - ez már nem a hivatalos brosúrából való volt, - hogy „te mennyire szégyenled magad, hogy a mai magyarországi református egyház eltartott”. így, így, Gézám: eltartott! Ilyen nyersen, ilyen megszégyenítően, ilyen megalázóan és megbecstelenítően: eltartott! Ha egy kis figyelemmel utánanéztél volna a szó jelentésének, ezt olvastad volna: eltartott = olyan valaki, aki a becsületét pénzért eladta és most a megbecstelenítője nyakán élősködik. Tudod mit jelent ez a gyakorlatban? Nem kevesebbet és nem többet, mint annyit, hogy a magyar református egyház eladván becsületét a kommunista államnak, most annak a nyakán élősködik. S ha még tovább gombolyítjuk e kifejezés fonalát, azt is megtudjuk, hogy az eltartott akkor kerül a szemétdombra, az utcára, a csatornába, amikor az eltartójának úgy tetszik. Vagyis: református egyházunkat akkor hajítja el a bolsevista államhatalom, amikor megun egyszer bennünket. Vagy amikor a nemzetközi bolsevizmus idegközpontja: Moszkva, jelt ád, hogy az egyházakat likvidálni kell. De hát ennyire elaljasodtunk volna?! Ennyire lezüllött volna a magyar református egyház? így levetkőztünk volna magunkról minden egyház39
