Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
az őrséggel”. (Máté 27:62, 64, 66. v.) A megfeszített Jézus maradjon a sziklasírban! Amikor minden megmozdulni látszik, amikor az elnémított, megkötözött nemzet rázza a bilincseit, a Főtiszteletű Egyházkormányzat sietve küldi szét heroldjait, hirdessék: nem történik semmi! Nem lesz változás a nemzet életében. Megyünk tovább a szocializmus útján! Az egyház élete pedig különösképpen érinthetetlen. Itt aztán minden marad a régiben az Istentől megmutatott és engedelmességben elfogadott úton. „Nincsenek analógiák!” - hirdette az egyházkormányzat. Mintha azt mondaná, ha megváltozik is a kívülálló világ gyökerestül, mi megmaradunk, a mi megmaradásunk status quo-jában. Az Elet azonban - ftű Egyházkormányzat - megy tovább! Hangfüggönnyel nem lehet elrejteni a valóságot. Az élet levegője diadalmasan szárnyal református egyházunkban. Nincsenek analógiák! - tanítja a hivatalos egyház. Változik minden! - hirdeti az élet. Ha kételkednék ebben a ftű Egyházkormányzat, hadd álljon itt néhány nagyon is világos példa. Megváltozott a hang a magyar világban. S milyen más az egyház hangja ma egybevetve a templomival. Egy esperesi körlevelet forgatok kezemben. Szerzője arról nevezetes, hogy a hangja mindig bántó, parancsoló, diktátori hang volt. Most így ír a nyáron hazánkba érkező külföldi egyházi vendégek megajándékozásáról: az egyházmegye egyesített bizottsága azt javasolná, hogy próbáljuk meg ezeket összeszedni. Az esperesi hivatalba kellene behozni. Eddig: elrendelem, hogy minden gyülekezet önként ajánljon fel egy-egy törülközőt és ezt a megjelölt határidőre minden lelkipásztor fegyelmi felelősség mellett hozza magával! Nincs analógia? Halljuk hivatalos helyről: Fekete Sándor budapesti esperes és Finta István konventi főtanácsos eltűnnek a közegyházi színpadról. Miért most? Bűneik eddig is nyilvánvalók voltak. Az egyház szégyenkezett eddig miattuk és a Főtiszteletű Egyházkormányzat helyett. Most menniük kell, mert odakünn a világban is megindult az őrségváltás. Nincs analógia? „A testületi kormányzás felé haladunk” - hirdeti az egyházkormányzat szószólója, beismerve, hogy eddig az episzkopális diktatúra jármát hordta, kifelé, zsinat-presbiterinek mondott egyházunk. Úgy látszik, előveszik az egyház félredobott törvénykönyvét, feltámasztják az egyházkerületi és egyházmegyei közgyűléseket. Talán újra lesz szava a presbitériumoknak és gyülekezeteknek. Nincs analógia? „Korrekciók történnek” - mondják illetékesek. Evangéliumi rehabilitációról beszélnek ugyanezek. A világ megpróbál égő sebeket gyógyítgatni és jóvátenni, hát a ftű Egyházkormányzat is elindul - ha nagyon lassan is - ezen az úton. 395
