Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
len csomagolsz. Indulsz száműzetésbe. Idegenbe, nyomorúságba, nélkülözésbe. Mézesmadzag vagy hüvelykszorító? Lassan mindenkire sor kerül. Mire a jubileumot érjük, bizonyosan. Itt van az idő a legkomolyabb felkészülésre. Hányán adják el magukat? Kicsoda állhat meg a hüvelykszorító okozta irtózatos fájdalomban. Vessen azért számot önmagával minden lelkipásztor ezekben a hónapokban. Most bennünket kérdez az Űr: Vajon ti is el akartok-é menni? Simon Péter szólaljon meg minden csábító ígérettel szemben, fájdalmak tüzében: Uram, kihez mehetnénk? Péntekhegy, 1956. április 13. * * * Egyházunk gumi-emberéhez (Gaál Istvánnak) Ntű Esperes Úr! Még most is végigremeg rajtam a szégyen, pedig már két hete történt ez a találkozás, amiről írni akarok önnek. Nem emlékszik rá Esperes úr? Hát majd emlékeztetni fogom a következőkben. A tiszavidéki egyházkerület püspöki hivatalában történt, 1956. április 9-én, hétfőn délelőtt, az egyik szobában tárgyaltam az egyházügyi főelőadóval. Gondolhatja Esperes úr, nem a magam jószántából. A finomított terror kényszere alatt. Most ez a divat a világban, hát sietve gyakorolja a mai magyarországi református egyház. Miközben a főelőadó úr sorolta a magáét, zörrent a kilincs. Aztán kinyílt az ajtó és megjelent az ajtónyílásban az ön termete. De micsoda alakban! Derékszögbe hajlított gerinccel dadogta Esperes úr: Bocsánatot kérek! Aztán még egyszer meghajlott a gerinc s hangzott a sóhajtás: Bocsánatot kérek! S Uram, Teremtőm! - harmadszor ugyanez a produkció: derékszögbe hajlott gerinc a bocsánatesdés nyálával körítve! Az ajtó gúnyosan mosolyogva becsukódott, miközben a kilincs hangosan nevetett nyikorgás helyett. Odakinn a folyosón, ön kiegyenesítette magát s lerázva a gerinchajlítás porát, bevonult a püspöki irodába. 383
