Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
magatokat afelett, hogy Budapest tíz esztendeje szabadult fel. Elmondták az előtted szólók, hogy mi alól szabadult fel a főváros. És hát a felszabadítókról is zengett a püspöki páthosz. Bár Berci bátyánk nem szereti a páthoszt, most olyan lírai páthoszba csapott, hogy a XIX. század páthosza megirigyelhette. Meg is érdemelték a felszabadítók ezt a zengzetes páthoszt! És aztán következtél te. Nem volt könnyű dolgod. Ismételni nem akartál. Mást mondani pedig az engedelmesség theologiájának aranyíve alatt nem lehetett. Megpróbáltad tehát az elmondottakat exponálni. A feszültséget - ha volt - fokozni: mindenekfelett valami újat és megrendítőt mondani. Valami okost, amit Barta Tibor professzor úr „az egyház mai élete”című theologiai tanszék tanára, feltétlenül tanítani fog a debreceni theologus diákoknak. Hogy jól megosztottak legyenek azok a derék fiúk. Mi is lehetett ez az új? „Jó helyen állunk” - mondottad erőteljes hangon, s folytattad: jó úton megyünk előre! Ezután már igazán csak a Hymnusz, meg az áldás következhetett. Aztán a megjelentek teljes nyugalommal, a biztonság jó érzésével az ínyük alatt, távozhattak a gyűlésről. Te pedig elkönyvelhetted az előleget egy újabb kormánykitüntetésre. Igaz ugyan, hogy eddig is mondták már azt a magyar glóbuszon, hogy jó helyen állunk. Annakidején Endre László, Gál Csaba, Szálasi testvér. Aztán a legújabb ezredévünkben Rákosi Mátyás, Révai, Apró Antal, meg Bata István! De theologiai berkekben ezt még ilyen nyers és kemény valóságban nem mondták ki. Pedig ezekben a berkekben igen-igen sokat kimondták. Különösen az ún. fordulat-éve óta. Te ezeket a megnyilatkozásokat mind hallottad, hiszen tán te vagy az a magyarországi református lelkipásztor, akinek ez a most ünnepelt felszabadulás a legtöbbet hozta. Hiszen mikor „felszabadultál” még az egyházi hierarchia legalsó lépcsőére is alighogy rátetted a lábad. Nem emlékeznél, hogy akkor: bejegyzett segédlelkész voltál a középszabolcsi egyházmegyei Nagykállóban? A felszabadulás után aztán majdnem a hang terjedési sebességénél nagyobb gyorsasággal emelkedtél. A csavargó naplójának az írójából Az Út főszerkesztője, a bejegyzett káplánból budapesti lelkipásztor, majd - miután nem találtak Szabó Imrének utódot - egyhangúlag téged választottak a fővárosban lakozó egyházmegye esperesévé. Hullott aztán a csillag, az elismerés, a dekórum - alig is győzted szedegetni. Summa-summárum: a te felszabadulásod: totális felszabadulás volt! S, ha valakinek, hát neked igazán van miért emlegetned minden órában a felszabadítókat. Az is egészen természetes és kézenfekvő, hogy jó helyen állónak érzed és vallód magad. Ilyen jó helyed más történelmi helyzetben, más csillag fénye alatt, aligha akadna számodra. 35
