Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
„felszabadulás”-nak nevező csoportot értem ezen. Azok ez a „ti”, akik valljátok és theologiailag is igazolni próbáljátok, hogy most 10 esztendeje felszabadulás történt magyar földön. Azok ezek, akik nem győztök hálát adni azért, mert a német harapófogóból kiszabadult magyarság a keleti bolsevizmus rabbilincsére került! Te jobban tudod, mint én, hogy hányán vagytok. Kívülről úgy tetszik nekem, hogy - fájdalom - egyre többen lesztek. Vannak már püspökeitek. Az esperesi kar majdnem százszázalékig „felszabadult” ember. És a közpapok sorából is egyre többen érzik meg - különféle okokból hogy ha későn is, de felszabadultak! Persze - ezt csak úgy bizalmasan mondom azért ne legyen túl vidám a farsangotok. Mert bizony Tiborkám, nagyon sok itt ám az álarc! - Aztán - hogy egészen tisztázzuk a „ti” fogalmát, hát ezt a nagyobbrészt álarcos, kisebb számban sisaknélküli hadat körülveszi az Állami Egyházügyi Hivatal embereinek kisded, de mindenre elszánt csapata. Ezek az egyházügyi partizánok. Nevük? Röszler, Gregor s más patinás hangzású „magyar” név. - Hát ezekből tevődik össze az a bizonyos „ti”, amelyben - Istennek hála! - nincsen egyetlen igaz magyar lélek sem! Már ahogy ti mondjátok: valóságosan! Gondolom, hogy ezek után érdekelni fog téged, hogyan is kérdeztek ti. Igazad van. Ez a levél azért íródik, mert valamelyes kívülállók bizonyos új kérdezési módszert ismertek fel nálatok. Lehet, ti sem tudtok erről az új módszerről. Két példán illusztrálom ezt a kérdezési módszert: Az egyik: a te kérdésed, Tiborkám. így ahogy mondom, te intézted a következő kérdést a kislányomhoz: „fogyott-e már édesapád?” Gondolom, mást is kérdeztél a gyermektől ott a püspöki hivatalban. Biztosra veszem, hogy a sényői száműzött pap gyermekének kijáró nyájasság teljességét megszólaltattad. Mosolyogtál és kedélyeskedtél, öregfiúsan udvariaskodtái és professzorosan leereszkedtél. De látod Tiborkám, Jézus nem hiába mutatott a gyermekekre. Van azokban valami rejtelmes sokadik érzék. Félelmetes pontossággal tudják eldönteni, mi az igaz és mi a hazugság. Úgy is mondhatnánk: minden gyermek egy kicsit ítélő-bíró is. így esett, hogy Eszter a veled való beszélgetésből ezt a gondolatot ítélte igaznak és hozzád méltónak. Meg is írta ezt haza. így szereztem arról tudomást. És - megvallom neked: szíven ütött. Hát mit kívántok még tőlem? Az egészségemet elvettétek. A becsületemet elvettétek. A palástomat besároztátok. A kenyeremből kiforgattatok. Gyermekeim tanulását gátoltátok. Belém fojtottátok a szót. Toliamat kettétörtétek. Folytassam ezt a felsorolást? Hiszen te mindezt jól ismered. Amikor köröttem zúgott az egész egyházkormányzat vihara, te már a létra közepén túl jártál. Mit akartok még? Te tudod azt is, hogy tör33
