Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
egy csúfos kisiklás. Nem tudtál megmaradni a háttérben. Nem tudtál sorba állni. Nem tudtál tűrni és nem tudtál igazán nevetni. Észrevetted, hogy napjainkban másfelől süt a nap. Tájékozódó képességed alkalmasságodnak egyik legfőbb bizonysága. Kezdted érteni az idők jeleit. A tegnapi kuruckodó magyar református lelkipásztor labanc gúnyát húzott magára. Főleg a lelkész. Új szelek kezdtek fújdogálni református egyházunkban. Egyre-másra jöttek az új emberek. Áradt, terjengett, mérgezett az akkor még gyerekcipős új theologia. Egyszeriben - csapódtál ennek az újnak a szolgálatába. Eladtad ennek testedet-lelkedet. A péterjánosi ajánló ívet már reménység alatt írtad alá. Jutalmad volt az esperesség! Nagy gyorsasággal kivégeztetted azokat a lelkipásztorokat, akik esetleg utadba állhatták volna. S aztán - egyre emelkedtél. Mosolyogtál, hajlongtál, tapottál, helyeseltél s mindebből megszületett egy fényes lelkészi karrier. Zsinati tagság, konventi bíróság, püspöki barátság. Feledve már a múlt. Az internáló tábor. A szélsőjobboldaliság. Megtanultad azt az aranyi leckét, amelynek az engedelmes felmondása, hagyd a tegnapra, s kvalifikáció a jövendőre. így jött létre a mostani jubileumocska. Milyen szépen zengett a szavad népünk életének szocialista átalakulásáról, a Közalapról, a békéről, meg az Egyháza Világtanácsának nyári honi ülésezéséről. Micsoda szabályos jubileumocska volt. Szavak tűzijátéka, dicséretek konfettije közepette ünnepelted az öt esztendős esperességedet és harminc esztendősnek mondott lelkipásztori szolgálatodat. Dicsőség az embernek! - hangzott feléd ezen a nevezetes jubileumocskán. Tiszavirág életű korunk s egyházi életünk nyomorúságát jelzi ez az öt esztendő szolgálatot is ünneplő jubileumocska. Miért is rendezitek ezeket a sprint-jubileumokat? Mert behallik a lelkiismeretetek dolgozószobájába: „az embernek minden dicsősége olyan, mint a virága...”. * * * 320
