Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
mozgató kérdésekre. Értem én, hogyne érteném, hogy ilyen esetben nem számít a szokás, régi társadalmi csökevény, a konvenció és, még az udvariasság is lomtárba kerülő ócskaság csupán. - A mélységben az ember nagyon megértő tud lenni. Azt mondhatnám: ott kezdődik a megértés művészete. Amíg az ember a csúcs felé kapaszkodik, könyökkel, hajlongással vagy a sicut cadaver engedelmességével - addig nagyon kevés benne a megértés. Odáig megy, hogy valami nyárspolgári erénynek ismeri a megértést. A mélyben aztán mindent másként lát. Nézz meg egy kórházi ambulanciát! Milyen csöndesen megértik ott egymást még a tegnapi törtetők is. Börtönben, internáló táborban, deportációban - egyszerre felfedezi az ember, mily nagy kincs a megértés! - Már igazán ne haragudj ezért a kitérésért. Némi magyarázatát akartam adni annak, hogy egy cseppet sem haragszom a nagyon megkésett válaszért. -Mert a válaszod - ha ólomlábakon is - megérkezett. Igaz, valami hivatalos dolgot közöltél előbb a sokszorosított papíron. És csak úgy mellesleg, csak úgy, hogy senki se értse, akire nem tartozik, oda írtad: „talán R. L.!” -„Talán R. L.!” -Kedves Miklósom! Hadd írom meg neked, hogy ebben az odavetett mondatocskában a mai hivatalos egyház vallástételét mondottad el az 1944 előtti magyar református egyházról! Ugyanígy a szentesített közegyházi ítéletet Ravasz Lászlóról! Valószínűleg nem így és nem ezt akartad. De látod, néha az ember éppen azt írja le, amit nem akar. Ezt tetted most te is. Mis is van hát ebben a mondatban? Mindenekelőtt az, hogy Ravasz Lászlóról hivatalosan nem szabad - s minthogy te engedelmességben élsz a mai egyházkormányzat iránt - nem illik tudni. Neked csak talán!- szabad őróla írni: Beszélni meg? Minden valószínűség szerint megnyernéd a teljes kiátkozást. És nem csak te vagy így. Van egy egész sereg már, amelyik így ír, így gondolkozik, így cselekszik. Sajnos az általatok oly gúnyosan emlegetett „agymosás” nálatok a gyakorlatban ezt jelent. Ravasz László csak talán, talán, talán! - brrr! Még kiejteni is ítéletes, hogy netán valóságosan él, dolgozik alkot és - eltemette Szabó Imrét! Van mégis valami kedves fény ebben a mondatban: „talán R. L.!” Mi ez a fény? Hát az - kedvesem - hogy te is tudod, meg ti mindnyájan tudjátok, hogy elég csak annyit leírni: R. L. - és minden magyar református ember tudja, hogy ez Ravasz Lászlót jelenti. Nem lehet elhomályosítani annak a nevét, aki nemzetének prédikátora és két lelkipásztori generációnak tanítója volt! Micsoda hálára indító dolog, hogy Isten éppen ennek az időszaknak ajándékozta Ravasz Lászlót. Csöndesen megkérdem: vajon 31
