Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Vagyis: Krisztus az életemben, Ő életem minden dolgában és Ő mindenekben. Véleményem szerint a legforradalmibb realizmus: az O szemével látni a történelmet, az eseményeket, az embereket. Ismétlem: eddig így tudtam és bízvást hittem, hogy realista vagyok a keresztség dolgában. Püspök úr újévi beszéde azonban megrendítette ezt a bizonyságomat. Kezdtem furcsán érezni magamat. Újra meg újra áttanulmányoztam ezt a kérdést. Itt valami újfajta keresztyén realizmus szólalt meg. Hosszú töprengés után majdnem arra a megállapításra jutottam, hogy végzetesen irreális keresztyén vagyok! Valami egészen más a keresztyén realizmus tartalma Püspök úr szerint. Hogy mi ez a más tartalom? Ilyenek: a népek vagy egymás mellett élnek, vagy nem élnek. Ez az a koegzisztencia amiről manapság oly sok szó esik. Vagy: boldog részesedés azokban a gyümölcsökben, amelyek a Szovjetunióból indultak el. Magyarul ez a szocializálódás útja, amely a totális kommunizmusban éri el a végcélját. Aztán a tömegpusztító fegyverek megsemmisítése. Püspök úr tanítása szerint ez azt jelenti, hogy a világ nyugati felében lévő atom és hydrogén fegyvereket süllyesszék a tengerbe, miközben a világ keleti felében irtózatos erővel fegyverkeznek, mintha valami végső félelmetes világrohamra készülődnének. Aztán keresztyén realizmus az, hogy kössenek kollektív európai egyezményt a hatalmak. Azaz: rögzítsék a jelenlegi helyzetet. Merevedjenek meg a határok, éljen a status quo! Végezetül: nekünk a magyar népköztársaság a hazánk - mondja a Püspök úr. Egyszóval mi nem a történelmi magyar nemzethez tartozunk hanem a mondvacsinált magyar népköztársasághoz. Summa-summarum: ez a Püspök úr keresztyén realizmusa! Ez hát a problémám. Vajon kinek nem igazi? Valami mennykóros állapot csupán az én keresztyénségem? Csak akkor leszek igazán realista keresztyén, ha beállók a békeharcosok táborába? Nem felel Püspök úr? S most már nem is mosolyog. Nem csoda. Szembekerült a tényekkel. Még egy szót Püspök úr: tessék elhinni Jézus Krisztus Úr itt és mindenütt! Ez az igazi realizmus! 318
